Lezárultak a jelenlegi feltárási munkálatok az atomerőmű területén, amelyek nem várt eredményt hoztak. A leletek épsége, a feltárt tárgyi anyag és az, hogy ebből az időszakból nagyon kevés emlék származik a régióból, nagyon különlegessé teszik az egyedi helyszínen megtalált maradványokat.
A feltárást a Paksi Városi Múzeum munkatársai végezték, akiket 2021. július 16-án értesítettek, hogy régészeti leletanyag került elő az atomerőmű egyik munkaterületén. A kiérkező szakemberek terepszemlét tartottak, és megállapították, hogy a négy, nyugat–keleti tájolású sír a 6-7. századból származik. Egyik nagyobb, kettő pedig kisebb mértékben sajnos megrongálódott a földmunkák során, viszont szerencse, hogy mindegyik tartalmazta az elhantoltak tárgyait is.
Hétfőn megkezdődött az 50 m2-es terület leletmentő feltárása. Először gépi és kézi erővel megtisztították a területet, majd megkezdték az egymástól nagyjából 1-1 méterre lévő sírok szakszerű bontását. Ennek során kiderült, hogy a két – feltehetően harcos – férfit és a két fiatal lányt a korra jellemző mellékletekkel együtt temették el. Az egyik lány ruháját sárga kásagyöngyökkel díszítették, emellett egy gyűrű és a sírok korát jól datáló bronzból készült, karika alakú, közepes méretű csüngős fülbevaló is napvilágra került.
Az egyetlen lovassír teljes épségben megmaradt. A benne lévő férfi mellé fektették a nomád népekre jellemző kisebb méretű, de erős testfelépítésű lovát, melyet a felszerelésével – erre utalnak a zabla, a kengyel és a bőrnyereg maradványai – együtt temettek el.
A lovas férfi kezében, illetve a másik férfi lábánál kézzel készült, feketére égetett, kis méretű kerámiaedényt is találtak, melyekben a kor szokásához híven útravalóul étel- és italáldozatot helyeztek el, ezt erősítik meg az előkerült csirkecsontok is.
Harcos mivoltuk bizonyítéka, a magas termetükön kívül, hogy vasból készült fegyverük nyomait is megtalálták a régészek.
A sírok teljes feltárását és dokumentálását követően a leleteket elcsomagolták, majd a két múzeum együttműködésének jegyében az Atomenergetikai Múzeumban helyezték el átmenetileg. A következő időszakban a feltárt leletek egy későbbi időpontban történő kiállításában és egyéb munkafeladatokban is szoros marad a kapcsolat a két intézmény között. Bár az Atomenergetikai Múzeum elsősorban a modern kor tárgyi emlékeit gyűjti, az atomerőmű számára rendkívül fontos a kulturális és történelmi emlékek értékének megóvása. Igaz ez a következő időszak munkafeladataira is, hiszen a beruházás területén még nem végezték el teljesen a földkitermelő munkát, amelyhez a Paksi Városi Múzeum továbbra is régészeti felügyeletet biztosít.
Forrás:
