A Duna-Tisza köze nyugati felén, három történeti-néprajzi táj – a Kiskunság, a Bácska és a Kalocsai Sárköz – találkozásánál fekszik a 8518 lakosú alföldi kisváros, Kecel.
Első írásos említése 1198-ból való. A tatár és török pusztítások során a település elnéptelenedett. 1734. április 22-én Patachich Gábor érsek rendelete alapította újra, majd 1993-ban e napon nyilvánították várossá. A jeles évfordulót a képviselő-testület elismeréseinek átadásával évről-évre megünneplik.
A város központjában található az 1802-ben épült Szentháromság-templom, benne klasszicista főoltár. Szintén a város központjában áll a "Római Istenek kútja", a Szabadság-szobor, a Szőlő és bor emlékoszlopa és a Szent István-szobor.
A 4 hektáros központi parkban, a Ligetben a Trianon-, az 1956-os és a közelmúltban felújított I. világháborús emlékmű található. További látványosságok: II. világháborús emlékmű, Leány nappal és holddal, Patachich Gábor mellszobra, Szent Flórián- és Szentháromság-szobor, Nepomuki Szent János szobra, Harangtorony (a város újszülött polgárait és az ifjú házasokat köszönti). A Városi Könyvtár és Művelődési Ház falát Victor Vasarely „Lecek” c. kompozíciója díszíti.