Ahogy drágulnak a fosszilis energiahordozók, úgy lesz egyre vonzóbb az atomenergia. Ismét fellángolt globálisan, de kiváltképpen Európában az atomerőmű-vita.
Az olaj, a gáz, a szén ára világszerte emelkedik, ebben a helyzetben pedig újra vonzó lett a minimális szén-dioxid-kibocsátású atomenergia. Az október végi EU-csúcson világossá vált, hogy Németország nem csatlakozik az uniós gázvásárlási projekthez, Oroszország pedig hosszú távú gázszállítási egyezmények megkötésére törekszik.
LEÁLLÓ KAPACITÁSOK 2035-ig Franciaország, Belgium, Németország és Spanyolország 32 atomreaktort állít le. Ezek kiesése hatalmas mennyiségű szén-dioxid-mentes áram elvesztését jelenti. A pótlás vagy szénből, vagy (főleg orosz) gázból lenne megoldható. Thierry Breton, a belső piacokért felelős EU-biztos néhány hete egy üzleti fórumon fel is vetette: nem biztos, hogy jó, ha ilyen gyorsan megfosztjuk magunkat ennyi olcsó és tiszta energiától. A leállítandó erőművek egy része műszakilag kifogástalan állapotban van, és még legalább egy évtizedig szolgáltathatna energiát.
Európa tehát mindinkább megosztott ebben a kérdésben. Ehhez hozzájárul az atomenergiát kiváltandó megújuló források körüli problémahalmaz. Németországban a szél- és a napenergia-szolgáltatók kudarcai miatt ez év első felében hatalmas mértékben előretört a klímára az egyik leginkább ártalmas energiaforrás, a szén.
A TÍZEK Az atomerőművektől való megszabadulás élharcosának számító országban többtucatnyi tudós, szakértő is levélben szólította fel az alakulófélben lévő kormánykoalíciót, hogy fontolja meg a kiszállás szerintük túl gyors ütemét. Van egy mindinkább erősödő csoport, amely az atomenergiát „zöld”, azaz a környezet szén-dioxid-terhelését nem vagy csak minimális mértékben növelő erőforrásként ismertetné el. Úgy látszik például, hogy Észtország is csatlakozik (akár hallgatólagos támogatással) a Franciaország vezette tízekhez, az atomenergia-pártoló EU-tagokhoz, köztük Magyarországhoz.
Vannak államok, amelyek lebontanáklebontják a meglévő létesítményeket, mások – a zöldítési program döccenői miatt – az ipari lobbi nyomására akár újakat is építenének. Ilyen például Olaszország, ahol Roberto Cingolani klímaügyi miniszter erősen pártolja ezt az álláspontot. Az olaszoknál jelenleg nincs működő atomreaktor, viszont negyedik generációs erőművek építésével visszatérhetnének a nukleáris energiát hasznosítók csoportjába. Oroszország, a komplett atomerőművek egyik legnagyobb exportálója pedig dörzsöli a kezét, újabb megrendelések befutására számítva.
NÉMET DILEMMÁK Európa kulcsállamában, Németországban heves vita bontakozott ki a témában.
Az alaphangot a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung adta meg, erősen sarkítva a kényes kérdést: az atomenergia vagy a klímaváltozás a kockázatosabb? Míg Franciaországban és Nagy-Britanniában újabb atomerőművek építését is tervezik, Berlin tanácstalan. A most formálódó kormánykoalícióban a három párt (szociáldemokraták, szabad demokraták, zöldek) egyike sem tenné visszafordíthatóvá az atomenergiából való kiszállás programját. Ugyanakkor a szabad demokraták köreiben egyre erősödik az a vélemény, amely szerint legalábbis lassítani kellene ezt a folyamatot.
Az ügyben megszólalt egy nehézsúlyú szakértő is, a BASF vegyipari konszern egykori vezetője, Jürgen Hambrecht, aki a tagja volt a biztonságos energiaszolgáltatás nevű etikai bizottságnak. Keményen fogalmazott a Frankfurternek: „Hiba volt meghirdetni a szénből és az atomerőművekből való egyidejű kiszállást. Ez a privát háztartások, a gazdaság túlterheléséhez vezethet, veszélyezteti Németország energiabiztonságát és csökkenti a német termékek versenyképességét.”
Forrás: Figyelő, 2021. október 28.
