Lassan negyven éve termel Pakson az atomerőmű. Hány éve van még hátra? Egyáltalán: lesz létjogosultsága a nukleáris energiának a megújulók mellett? És meddig lesz még üzemanyag a reaktorok működéséhez?
Az energiaellátási biztonság és a megfizethető energiaárak biztosítása: ez most Európa egyik legnagyobb megoldandó problémája, és nagyon úgy tűnik, hogy nukleáris energia nélkül ezt a problémát nemigen lehet megoldani. Magyarország energetikájában már évtizedek óta meghatározó szerepet játszik a hazai termelésű atomenergia, de vajon mennyire és meddig képes Paks garantálni számunkra az energiabiztonságot? Tudjuk, hogy majd egyszer lesz egy Paks 2-nk, de vajon hogy szolgál mostanában Paks 1 egészsége? Erről beszélgettünk Dr. Kovács Antallal, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Kommunikációs igazgatójával.
A paksi erőmű már csaknem négy évtizede üzemel. Egy harmincévesnél idősebb autó még jól karbantartva is muzeális tárgynak számít hivatalosan. Hogyan öregszik egy atomerőmű? Romlik-e az állapota, csökken-e a teljesítménye az idő múlásával?
Éppen ellenkezőleg. Egy atomerőműnél az üzemeltetési szabályok szerint a biztonság szintje soha nem csökkenhet, egy ilyen létesítménynek a bezárása előtti napon is legalább ugyanolyan biztonságosnak kell lennie, mint az átadásakor. Pakson 1987-ben üzemelt először egyszerre a négy blokk, azt mondhatjuk, hogy ekkor "készült el" az erőmű, de megbízhatósága a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre csak javul! Az üzembiztonság, az éves rendelkezésre állási idő nőtt, az úgynevezett zónaolvadás esélye nagyságrenddel csökkent. Szerkezetileg mára a fejlesztésekkel egy Szabadság-hídnyi vas épült be az erőműbe, mai állapotában olyan masszív a komplexum, hogy a fukusimai földrengést is kibírná. A japán atomkatasztrófa utáni stressz-teszten Paks az EU legjobbjai között végzett, az erőmű a világ legmegbízhatóbb nukleáris létesítményei közé sorolható.
Szintén folyamatosan zajlanak a teljesítmény javítására, az erőmű működésének hatékonyabbá tételére irányuló fejlesztések. A paksi reaktorok hivatalos típusjelzése VVR 440, ahol a 440 az elérhető teljesítmény, megawattban. Ma már 506-508 MW-ot ad le egy-egy blokk, legutóbb egy turbinafejlesztéssel sikerült jelentős növekedést elérnünk. A karbantartási folyamatokat is egyre hatékonyabbá tesszük. Mivel egy atomerőműben ökölszabály szerint minden, a biztonságot meghatározó műszaki egységből három is van, a redundancia kihasználásával a korábbi 12 havi nagyjavítási ciklusról bizonyos üzem közbeni karbantartási műveletek bevezetésével áttértünk a 15 hónapos ciklusra, így kevesebb a leállás.
Meddig működhet még a régi erőmű?
Egy évtizedig biztosan, a meglévő engedélyeink birtokában és az erőmű állapotának ismeretében valamikor 2032-37 közé tehetjük a majdani leállítás időpontját.
Honnan és milyen gyakran "tankol" Paks, honnan származik a reaktorok üzemanyaga?
Orosz fűtőelemeket használunk, partnerünk bevált, megbízható szállító, aki követi a fejlesztéseinket is. Ezek eredményeként már úgynevezett "karcsúsított kazettát" vásárolunk, amelynek használatával kevesebb hulladék keletkezik ugyanannyi energia megtermelése mellett. Szükség esetén tudnánk vásárolni fűtőelemeket alternatív beszerzési forrásból is, ennek nincs akadálya - a környezetünkben egyébként Ukrajnában időnként használnak is amerikai elemeket.
A hazai energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében természetesen készletezünk is fűtőelemekből. Két évre elegendő üzemanyagot tárolunk egy nagyjából iskolai tanterem méretű területen.
Az atomerőművekkel kapcsolatos legerősebb aggodalmak egyike a reaktorokból kikerülő kiégett fűtőelemek kezelésének, a radioaktív hulladékok feldolgozásának ügye. Pakson ez mekkora mennyiségeket jelent és mi történik ezekkel a hulladékokkal?
A két évre elegendő, tanteremnyi helyen tárolható fűtőelem értelemszerűen ugyanennyi hulladékot jelent két év alatt, amit Paks mellett tárolunk a kiégett kazetták átmeneti tárolójában, amíg az orosz beszállító szerződés szerint el nem viszi. Viszont a "hulladék" nem jó szó erre az anyagra. A kiégett fűtőelem nem hulladék, hanem részben tovább hasznosítható ipari nyersanyag. A kiégett fűtőelemek mellett évente kb. 150 liternyi folyékony hulladékot kell még kezelnünk.
A nyersanyagokból kinyert energiához képest egyébként az atomerőművek működése során nagyon kevés hulladék keletkezik. Ha a Paks működése alatt megtermelt áramot szénerőműben állítottuk volna elő, annyi szenet kellett volna elégetni, hogy ha ezt vonatra raknánk, a szerelvény másfélszer érné körül a Földet. És a szén nem ég el nyomtalanul: bizonyára mindenki látott már szénerőművek mellett hatalmas salakdombokat. Ehhez képest (egy amerikai tanulmányból idézek) az USA jelenleg mintegy száz működő atomerőművének 50 évi termeléséből származó összes hulladéka elférne egy focipályán, egy hét méter magas halomban.
Pakssal kapcsolatban időről időre felmerül egy másik aggály: a Duna, mint a hűtővizet szállító folyó kapacitása, vízszint-ingadozása, az erőmű hatása a folyó élővilágára. Ezzel kapcsolatban van félnivalónk? És mi lesz, ha megépül Paks 2?
A Dunán nálunk 895 m3 volt a valaha mért legalacsonyabb vízáram másodpercenként. Paksnak 100 köbméter kell, Paks 2-nek (tudomásunk szerint) további 110-re lesz szüksége. Ez így elég. Franciaországban vannak 40-60%-os vízfelhasználásra tervezett erőművek is a folyók mellett.
A paksi erőmű hűtése átlagban egy fokkal emeli a Duna vizének hőmérsékletét a kifolyó alatt ötszáz méterrel lévő mérőhelyen. Pár éve valóban megtörtént, hogy elértük az engedélyezett határértéket (30 celsius fok a mérőhelyen), de kidolgoztunk egy eljárást esetleges újabb ilyen esetekre. Az atomerőművek egyébként gondos telepítési hely kiválasztása esetén pontosan azért is nagyon fontosak az energiaellátásban, mert szélsőséges időjárási körülmények mellett is stabilan működnek. Pakson akkor kellett teljesítményt csökkentenünk, amikor két és fél hónapig nem volt eső Berlintől egészen Pestig, de a teljesítménykiesés ekkor sem volt egy százalékos nagyságrendű éves viszonylatban. Az USÁ-ban tavaly a nagy fagyban is a nukleáris erőművek bizonyultak a legmegbízhatóbb energiatermelőknek.
Mit jelent a paksi erőmű és általában az atomerőművek számára a megújulók európai térhódítása?
Nyugat-Európában a jelenleg tapasztalható energiagondokat nagy részben az időszakosan termelő, nehezen tervezhető teljesítményű megújuló energiára alapozott termelés egyre nagyobb aránya okozza. A közeljövőben az elektromos mobilitás térhódítása is növeli a bizonytalanságot az energiahálózatokban.
Mi itthon nem csak szerencsések vagyunk, hogy nem érezzük egy fenyegető energiaválság veszélyét. Egy atomerőmű teljesítménye 99%-os biztonsággal tervezhető előre akár egy teljes évre és a működési költségek is előre tervezhetők. Paks olcsón, megbízhatóan dolgozik, 40 év tapasztalata garantálja a stabilitást. Nálunk az elektromos energia 27-28 %-át teszi ki a lakossági felhasználás. A hazai fogyasztás 36-37%-át, a hazai termelés felét adja Paks. Az erőmű egy esetleges súlyos válságban minden egyéb energiatemelő leállása esetén is ki tudná szolgálni tehát a háztartásokat és a létfontosságú, például egészségügyi fogyasztási szektorokat.
Konkrét külföldi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az atomenergia nagyon hasznos dolog. Németországban az elmúlt években a nukleáris energia kivezetésével a sokszorosára nőtt megújuló kapacitások mellett sem csökkent a CO2-emisszió, viszont megemelkedett az áram ára. És erre nem lehet azt mondani, hogy a magasabb keresetekből ezt ki lehet fizetni, mert nem csak a lakosság számára drága az energia. A magas áramszámla a német iparban már komoly versenyképességi problémát vet fel! Az atomerőmű viszont olcsón termel, úgy is, hogy az árban benne van a beruházás, a majdani leszerelés és a hulladékkezelés költsége is.
Mindemellett az Európai Bizottság kutatóintézete, a JRC (Joint Research Centre - Közös Kutató Központ) az atomenergiát jelölte meg az egyik fő pillérként a jövő fenntarthatósági törekvéseiben az energetikában, már csak azért is, mert az EU számításai szerint a nukleáris energia a megújulókkal egyenrangúnak tekinthető az ökológiai lábnyomot illetően! Egészen pontosan az atomerőművek ökolábnyoma az offshore szélerőművekével azonos mértékű, teljesítményarányosan. A felderített kibányászható urán még száz évig elég az atomerőművek üzemeltetéséhez, de Ausztrália, Kanada, Kazahsztán is nagy készleteken ül. Sőt: elméletben még az óceán vizéből is ki lehet vonni a működésükhöz szükséges fűtőanyagot. Nem passszióból indít tehát Franciaország, Hollandia, Lengyelország is új atomprogramot!
Forrás: https://raketa.hu/paks-jovo2021. december 14.
