Az atomenergia használata a több mint egy évtizeddel ezelőtti fukusimai katasztrófa óta hanyatlóban van, azonban elképzelhető a visszatérése. Oroszország ukrajnai inváziója és az emelkedő földgázárak miatt egyesek úgy vélik, hogy az atomenergia segíthet megoldani az energiabiztonság és a klímaváltozás kettős kihívását. Visszatér ez az iparág, vagy egy újabb kudarcba fulladt kezdetről beszélünk majd?
Mostanáig az atomenergia kilátásai borúsnak tűntek. Az 1970-es és 1980-as években épült atomerőművek élettartamuk végéhez közelednek, miközben Németország és Japán politikai okokból úgy döntött, leállítja erőműveit. A jelenleg épülő viszonylag kevés új atomerőmű közül sok menedzsment- és műszaki hibák miatt hiúsult meg. Az EPR nyomottvizes reaktorok zászlóshajói, az észak-franciaországi Flamanville-ben és a finnországi Olkiluotóban épülő létesítmények 13, illetve 12 éves csúszásban vannak. A délnyugat-angliai Hinkley Point, amelynek elvileg már 2023-ban kellett volna biztosítania Nagy-Britanniában a karácsonyi pulyka megsütéséhez szükséges energiát, most úgy tűnik, csak 2027-ben kezdheti meg működését. Elkerülhetetlen, hogy a projektek mindegyike jelentős mértékben túllépje az eredeti költségvetését.
Az Egyesült Államokban 1996 óta egyetlen új kereskedelmi célú nukleáris létesítményt sem adtak át. Az olcsó hazai palagáz és a szélenergia támogatásának kombinációja aláásta a meglévő erőművek gazdaságosságát, és nem ösztönözte az új projektekbe való beruházásokat. Az alternatív energiaforrások árának csökkenésével az atomenergia elkezdett túlságosan költségesnek és kockázatosnak tűnni. Sok országban a nukleáris mérnöki képesítésekkel rendelkező szakembergárda elöregedett, és az elmúlt évtizedben minimális mértékű volt az utánpótlás biztosítása.
Az iparág érve, hogy az atomenergiát a tiszta energiára való átállás folyamatában egyfajta áldásnak kell tekinteni, nem állította meg a szektor hanyatlását. Az elmúlt évben azonban az energiaárak emelkedése és az energiabiztonság – az Ukrajna elleni orosz invázió okozta – csökkenése arra emlékeztette a kormányokat és a fogyasztókat, hogy a kulcsfontosságú stratégiai erőforrások importjától való függés kockázatos dolog. A hazai termelésű villamosenergia-ellátás maximalizálásának kellene lennie minden energiabiztonsági stratégia kiindulópontjának. Ugyanakkor a földgázáraknak az elmúlt 12 hónapban tapasztalt erőteljes emelkedése miatt az új nukleáris létesítmények elkezdtek sokkal versenyképesebbnek tűnni.
Ennek eredményeként az új nukleáris projektek és tervek hulláma köszöntött be. Boris Johnson brit miniszterelnök azt szeretné, ha országa villamosenergia-szükségletének 25 százalékát az atomenergia biztosítaná 2050-re. Áprilisban Kína hat új reaktor építését hagyta jóvá a már működő 54 és az építés alatt álló 19 reaktor mellett. Hírek szerint kínai cégek negyven új reaktor fejlesztéséről tárgyalnak világszerte. Egy kínai építésű reaktort a pakisztáni Karacsiban március 31-én helyeztek üzembe, és Kína az idén már megállapodást írt alá Argentínában egy másik új atomerőmű építéséről.
Németország 2011-ben kezdte meg nukleáris kapacitásának leállítását, és a tervek szerint a még működő három atomerőművét ez év végéig bezárja. Másutt az Európai Unióban azonban jelentős érdeklődés mutatható ki azzal kapcsolatban, hogy az atomenergia helyettesítheti az orosz földgázt, amelytől az EU az elmúlt negyven évben függött. Emmanuel Macron francia elnök a nemrégiben lezajlott elnökválasztás előtt bejelentette, hogy Franciaország 2028-tól kezdődően 14 új atomreaktort is építhet. Továbbá Lengyelország hat új reaktor építésére vonatkozó tervet nyújtott be márciusban.
Ezt a tendenciát támogatva olyan cégek, mint a brit Rolls-Royce és az amerikai NuScale a kis moduláris reaktorok (SMR) új generációját fejlesztik, amelyek kevesebb mint tíz év alatt megépíthetők és üzembe helyezhetők. Az SMR-ek sorozatban építhetők, és vonzók lehetnek a magánbefektetők számára is, akiket egyébként elriaszt a hosszú beruházási idő, az építési költségek jelentős mértékű megugrása, valamint a flamanville-i létesítményhez hasonló komplex nagy erőművek kockázatai. Az atomenergia reneszánsza azonban korántsem biztos. Több reaktort terveznek bezárni és üzemen kívül helyezni, mint ahányat építenek. Bár a legtöbb országban a közhangulat kedvezőbbé vált az atomenergia iránt, a környezetvédelmi és biztonsági aggályok által alátámasztott ellenkezés továbbra is akadályozza az atomenergia reneszánszát. A helyi tervezési folyamatokban igen sok szempontot kell figyelembe venni. Az építkezés időigényes, nem utolsósorban a megkövetelt átfogó biztonsági értékelések miatt, az idő pedig pénz. Ennek következtében a projektek csak akkor haladnak előre, ha hiteles garanciák állnak rendelkezésre a jövőbeli árképzésre és energiavásárlásra vonatkozóan. Az atomenergia jövője elválaszthatatlan a közpolitikától, amely mint mindig, bizonytalansággal kísért és további kockázatot hordoz.
Továbbá nincs garancia arra sem, hogy a földgázárak magasak maradnak, amikor új mezőket helyeznek majd üzembe például Észak-Afrikában vagy Közép-Ázsiában. Arra sincsen garancia, hogy az EU beváltja ígéretét azzal kapcsolatban, hogy az év végére kétharmadával csökkenti az Oroszországból származó gázimportját. Hasonlóképpen elmondható, hogy a nukleáris ipar továbbra sem képes hatékonyan kezelni a hulladékkezelés problémáját. Az olyan erőművekben pedig, mint például a kelet-angliai Sizewell, további kihívás a reaktorok működtetéséhez szükséges vízellátás biztosítása.
Annak ismeretében, hogy egy elhúzódó ukrajnai konfliktus korlátozza az Oroszországgal folytatott kereskedelmet, és a villamosítás valószínűleg egyre fontosabbá válik, ahogyan az alacsony szén-dioxid-kibocsátású világra térünk át, az atomenergiában hatalmas lehetőségek rejlenek. Az atomenergia-beruházások hosszú átfutási ideje miatt viszont a nukleáris energia nem tud azonnali megoldást kínálni a jelenlegi kihívásokra. Egy évtizeden belül azonban az atomenergia a szél- és napenergiával együtt megrengetheti a globális gázpiacot. A kérdés csak az, vajon a polgári célú atomenergia most végre beválthatja-e azt az ígéretét, amelyet az 1950-es évekbeli kifejlesztése óta hordoz.
Forrás:
Világgazdaság 2022. június 21.Szerző: Nick Butler, a King’s College London vendégprofesszora, közgazdász
Copyright: Project Syndicate, 2022 www.project-syndicate.org
