Szakmár község (régi névváltozatai: Zothmar, illetve Zathmar) Kalocsától 11 km-re keletre, vízerekkel szabdalt magas ártéren, a Kalocsai Sárköz északi peremén fekszik. Neve először 1299-ben szerepelt, mikor a szekszárdi apátság a szakmári Szűz Mária telkét a bátyai egyházi jobbágyainak adta. 1360-ban Karácsondi Vyda és Csornai Imre elfoglalta az apáttól szakmári részeket, ezért az apát I. Béla 1061. évi alapítólevelével bizonyította illetőségét. Az oklevél ugyan nem említette Szakmár nevét, de a falu területe benne foglaltatott a számos falut felölelő halomi uradalomban. Egy 1459. évi levél szerint „a fajszi szék a Sárközben fekszik, s az apátság nemes jobbágyai alkotják a széket, amely Solth megye kiegészítő része. Főhelye Fajsz”.
A 15. században a szekszárdi bencés apátság nemes jobbágyai lakták. A török hódoltság idejéből Szakmárra és településeire vonatkozóan szinte semmit nem tudunk. Kalocsa várának elfoglalása, illetve megszállása a pataji, foktői és fajszi dunai átkelőhelyek birtoklása tulajdonképpen az egész környék feletti uralmat jelentette. Ezen a tájon is kedvezett a lakosság részbeni megmaradásának, hogy a kisebb-nagyobb folyók, erek, a Duna-medrek közti szigetek, még a kevésbé kiemelkedő hátak is alkalmasak voltak a hosszabb-rövidebb idejű meghúzódásra. Kalocsa és környéke 1686 szeptemberében szabadult meg a török uralom alól.
A XVIII. sz. elején már jelentkezett a visszavándorlás, mert a népesség növelése érdeke volt a legnagyobb földesúrnak is. A város földesura az érsek volt. Szállásai: Csertő, Mégy, Drákszél, Hillye, Erek, Karácsony, Tény, Szakmár, Réz, Keserűtelek. A XVIII. sz. végére állandó jellegű településekké váltak a szállások, állandósultak a határok, közigazgatási területek. Szakmárnak már 1831-ben felépült a temploma, elkülönülése tulajdonképp ekkor kezdődik. 1897-ben alakult önálló községgé. A mai községhez több, valamikori kalocsai szállás tartozik: Kisüllés, Alsóerek, Felsőrek, Gombolyag, Öregtény, Kistény. Területe: 8419 ha, ebből belterület 272 ha, külterület 8147 ha. A népesség 1210 fő, főként mezőgazdasággal foglalkozik.
A községben van óvoda és nyolc osztállyal működő általános iskola, van vezetékes ivóvíz, szennyvízcsatorna-hálózat, vezetékes gáz, kábel tévé, védőnői szolgálat, háziorvos, valamint fogászati alapellátás. Pénzügyeket a Takarékbanknál és a helyi postánál intézheti a lakosság. A településen működik benzinkút, négy élelmiszerbolt és két vendéglátóhely. Az utak 90%-a portalanított. Naponta számos buszjárat köti össze Kalocsával, valamint nyári időszakban a Szelidi-tóval. Legközelebbi vasútállomás Kiskőrös.