Vajta község a Közép-Dunántúli Régióban, azon belül Fejér megye Sárbogárdi kistérségében található. A lakosság száma:892 fő. Társadalmi- gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott és országos átlagot meghaladó munkanélküliséggel küzd. Az itt élő emberek nehezen tudnak még a távoli városokba is bejárni dolgozni, mivel a külön járatok nem érintik a községet. Leginkább közmunkaprogramban vesznek részt, illetve mezőgazdaságban dolgoznak. Vajta település önkormányzatának legfontosabb célja az itt élő állampolgárok jólétének biztosítása életminőségének folyamatos javítása, olyan támogatói környezet működtetésével, amely erősíti a közösséghez és a lakóhelyhez kötődést.
Vajta története
Árpád a százhalmi táborból küldte seregének egyes osztályit a Dunántúlra területeket foglalni. Vajta vezér a Sárvíz mellékén hódított, emlékét őrzi a falu elnevezése. A községet először 1324-ben említik középkori okleveleink Simontornya tartozékaként. Szent Lénárd tiszteletére szentelt templomát 1343-ban két oklevél is említi. 1424-ben a simontornyai uradalmat csere útján megszerző Ozorai Pippo a fehérvári Boldogasszony Bazilikának adományozta. Vajta a török korban is lakott hely, de a 15 éves háború idején elpusztult. Ezt követően rác telepesek szállták meg, akik a törökökkel együtt hagyták el a vidéket. A község török utáni életét, a Zichy család nagybirtokos érdekei szabták meg. A család 1650 április 20-án adományba kapta a birtokot. 1785-ben 84 házban 119 család élt, a lélekszám 571 fő. Földművelésből, állattenyésztésből és szőlőművelésből éltek. Az I. világháború után a nagyközséget gróf Zichy Aladár, Nádor és Lívia bírta. 1930-ban a község 4051 kh nagyságú területének felét 2012 kh-at Zichy Aladár birtoka tette ki.