A 2021 vége óta működő hárompárti német kormány a Zöldek nyomására vállalta, hogy Németország valamikori 17 atomerőművéből a korábban bezárt 14 után 2022 végéig a maradék hármat is bezárja. Ennek észszerűsége már az orosz–ukrán háború előtt kétes volt, a háború miatt bevezetett nyugati szankciók és ennek nyomán az orosz energiaszállítások korlátozása azonban teljesen irreálissá tette ezt a tervet. Olyannyira irreálissá, hogy még a Zöldek pártból kikerült gazdasági miniszter, Robert Habeck – aki egész életében az atomerőművek bezárásáért kampányolt – kénytelen volt kijelenteni, hogy az utolsó két atomerőművet – mint tartalékot – tovább fogják üzemeltetni egészen 2023 közepéig.
Az erőművek élettartamának meghosszabbításáról szóló döntés heves indulatokat váltott ki Németországban, ahol az atomenergia alkalmazása évtizedek óta elkeseredett viták forrása. Egy zöldpárti miniszter ilyen kijelentése korábban elképzelhetetlen lett volna, de a maradék atomerőművek életben tartása érdekében a Zöldekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, különösen koalíciós partnere, a liberális szabad demokraták (FDP) részéről.
Az FDP-ben sokan remélik, hogy Habeck bejelentése az atomenergia használatának újragondolásához vezethet. Azzal érvelnek, az atomenergia segítené Németországot abban, hogy mihamarabb elérje céljait a széndioxid-kibocsátás csökkentésére, emellett az atomerőművek hozzájárulnának Németország hosszú távú energiabiztonságához. A Zöldek viszont elutasítják ezt az álláspontot, és Habecknek magának is saját pártja meg nem értésével kell szembenéznie.
Közben szakértők rámutatnak, hogy az atomerőművek tartalékokként nem használhatók, mert nem lehet őket úgy fel- és leszabályozni, mint a gázerőműveket. A helyzet egyre aggasztóbb, például az ellenzéki CDU elnöke, Friedrich Merz szerint Németország energiaellátási válság felé menetel, és energiaválság idején az atomerőműveket leállítani teljesen abszurd dolog. De ez az abszurditás nem most kezdődött, hanem már 2011-ben, amikor az egyébként fizikus végzettségű Angela Merkel – akiről feltételezhető lett volna, hogy valamennyire tud számolni – a Zöldek nyomására elfogadta az atomerőművek bezárásának programját, amelynek 2022 év vége volt a végső határideje.
A liechtensteini Geopolitikai Hírszerző Szolgálat (Geopolitical Intelligence Services, GIS), amelynek feladata stratégiai elemzések készítése, már egy 2020-ban publikált tanulmányában felhívta a figyelmet arra, hogy a német energiapolitika elképzelései teljesen irreálisak. Ez persze minden energetikai szakértő előtt már az első pillanatban világos volt, mégis érdekes, hogy egy ilyen, geopolitikai kérdésekkel foglalkozó intézmény hogyan ítéli meg a helyzetet.
A szolgálat által készített elemzés a többek között rámutatott, hogy a németek a 2011-ben elindított energiafordulatot (Energiewende) az Európai Bizottsággal és a szomszédos országokkal való konzultáció és költségelemzés nélkül kezdték el, és az eddig több mint háromszázmilliárd euróba kerülő program alig hozott eredményeket.
Németország az energetikai átállás globális élharcosának tekinti magát, és az Energiewendét más országok számára is követendő példaként kívánja állítani, ám ezek az országok úgy látják, hogy a német modell nem hatékony, túl drága és több iparágra nézve káros. A GIS úgy becsli, hogy az irracionális energiapolitika miatt a következő évtizedben Németországban mintegy százezer autóipari munkahely (a jelenlegi 830 ezer munkahely mintegy 12 százaléka) kerülhet veszélybe, és más európai országokban is további százezer munkahely szűnhet meg.
Az Energiewende költségeit nagyrészt a lakosságra terhelték. 2000 óta a németországi villamosenergia-árak kilowattóránként 13,94 centről 2019-re 30,43 centre emelkedtek. Az áremelkedés nem a piaci kereslet-kínálat hatása, hanem az adókkal, díjakkal és illetékekkel való kormányzati beavatkozás következménye, amelyek 2000 óta csaknem megháromszorozódtak.
A hatalmas ráfordítások ellenére teljesen valószínűtlen, hogy Németország elérje a saját maga elé tűzött célokat. A célok elérése érdekében például évente négy gigawattnyi szárazföldi szélenergia-kapacitást kellene építenie, ám a szélerőművek építése már eddig is tiltakozást váltott ki a lakosság részéről, mert a lakóhelye közelében senki sem akar szélerőművet, és emiatt e program az elmúlt években el is akadt.
Németország 2020-ban jelentős, mintegy 60 terawattóra mennyiséggel nettó villamosenergia-exportőr volt. A nukleáris- és a szénenergiából való egyidejű kiszállással azonban nettó importőrré válhat, miközben más országok is csökkenthetik nettó exportőri pozíciójukat.
A GIS elemzése szerint ez európai szintű villamosenergia-hiány kialakulásához vezethet, annak minden gazdasági következményével együtt.
A GIS-tanulmány – és az egész liberális média – a kialakult helyzetért Merkelre hárítja a felelősséget, de nem azért, mert engedett a Zöldek követeléseinek, és bezáratott 14 atomerőművet, hanem azért, mert a gázimportban Oroszországra támaszkodott. Ez azonban teljesen igaztalan vád, hiszen másra nem is támaszkodhatott volna. Most sem tudja senki, hogy ha az orosz gázcsapok végleg elzáródnak, honnan lehet a szükséges energiahordozót beszerezni.
A sokak által emlegetett megoldás, a cseppfolyósított földgáz egyesült államokbeli vagy közel-keleti importja a kellő mennyiségben rövid távon nem járható út, mert a szükséges infrastruktúra kiépítése éveket vesz igénybe.
Épp ezért Németországban már hallani olyan hangokat, hogy az Oroszország elleni szankciókat fel kell oldani, hiszen azok egyoldalúan sújtják Európát, miközben Amerika nyer rajta.
A két „szélsőség”, a Die Linke (Baloldali Párt) és az AfD (Alternatívát Németországnak) eleve nem támogatta a szankciókat, és az SPD-ben is erősödik az Ukrajna támogatásával szembeni ellenállás. Nemcsak a volt kancellár, Gerhard Schröder, hanem Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök és számos más szociáldemokrata politikus is kritikus a szankciókkal szemben. A GIS-tanulmány úgy látja, hogy ha a téli energiaválság tömeges társadalmi tiltakozásokhoz vezet, akkor valószínűleg nőni fog a nyomás a kormányon, hogy oldja fel, de legalábbis enyhítse az Oroszországgal szembeni szankciókat, ahogyan azt a Die Linke és az AfD mindig is követelte.
A CDU-ban is egyre többen akarják kikényszeríteni az irányváltást. Ennek egyik fő szószólója Michael Kretschmer, Szászország tartomány miniszterelnöke, aki gyors tárgyalásokat sürget a háború „befagyasztásáról”, mert a németországi társadalmi béke fenntartásához elengedhetetlen az elegendő mennyiségű gáz Oroszországból történő behozatala. A szabad demokrata Wolfgang Kubicki, a Bundestag alelnöke is az Északi Áramlat 2 vezeték mielőbbi aktiválását javasolja. Egyedül a Zöldek szólaltak fel kezdettől fogva az Északi Áramlat 2 ellen és kampányoltak a legerőteljesebben azért, hogy Németország nehézfegyverekkel támogassa Ukrajnát.
A kialakult helyzetnek Magyarország számára is van tanulsága. Ha százezer autóipari munkahely valóban megszűnik, az Magyarországon is éreztetni fogja hatását. Ha pedig a termelőkapacitások elégtelensége vagy más okok – például az Ukrajnán keresztül jövő távvezeték sérülése – miatt a villamosenergia-import lehetőségei beszűkülnek vagy egyenesen lehetetlenné válnak, az igen keményen fogja érinteni Magyarországot, hiszen hazánk villamosenergia-szükségletének harminc-negyven százalékát már jó ideje importálja. Célszerű lenne erre az eshetőségre idejében felkészülni, és végiggondolni, hogy milyen reális lehetőségek vannak a hazai termelés növelésére, illetve a fogyasztás ideiglenes csökkentésére.
Forrás:
Magyar Nemzet
2022. október 13.
Szerző: Lóránt Károly
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
