Veszítjük el az egyik legfontosabb erőforrásunkat, a termőföldet - figyelmeztetett a Portfolio-nak adott interjújában Áder János. A Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumi elnöke ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy a föld minőségének megóvását támogatnunk kell hazai és uniós forrásokból is. Mindezek mellett Áder Jánossal beszélgettünk az alapítvány szemléletformáló tevékenységéről, az oktatási feladatairól, a startupokat támogató tevékenységéről, valamint az általa alapított tőkealap befektetéseiről, de kifejtette álláspontját az aktuális energetikai ügyekről is, mint a napelemek hálózatra csatlakozási stopja, valamint a fakivágások kérdése.
A Portfolio Agrárszektor 2022 konferencia első kerekasztalbeszélgetésében úgy fogalmazott, határozott üzenetet küldve ezzel az ott jelenlévő gazdasági szereplőknek, hogy mezőgazdasági területeket kell visszaadni a természetnek, különben nem 2050 után lesznek gondjaink, hanem már a következő években. A fenntarthatóság érdekében minden szektornak tennie kell, és ez az agráriumra hatványozottan igaz?
Nem azt mondom, hogy az agráriumra ezek az elvárások hatványozottan igazak, hanem azt, hogy erre azt mondom, hogy az agráriumra ezek az elvárások hatványozottan igazak, hanem azt, hogy erre az ágazatra is. A közlekedésnek, az építőiparnak, az energetikai iparnak legalább ennyire vannak tennivalói. Tulajdonképpen mindenkinek van feladata, bármelyik iparágat nézem. A beszélgetésen nem az összes mezőgazdasági területre gondoltam, amikor a talaj megóvására hívtam fel a figyelmet, hanem egy részére. Ebben ugyanis viszonylag széles szakmai konszenzus van minisztérium, kutatók, agrárszakemberek körében. De az is igaz, hogy az érintettek - akiknek a területét vissza kell adni a természetnek - nem biztos, hogy lelkesek lesznek.
Miért fontos, hogy bizonyos, művelésbe vont területeket visszaadjunk a természetnek?
Magyarországon sok olyan területen kezdtek el mezőgazdasági tevékenységet, földművelést folytatni a II. világháború után, ami korábban gyep, legelő, esetleg mocsaras terület volt. Levezették a vizet, beszántották, egy darabig művelték, úgy-ahogy még adott is terményt, de mára kiderült, hogy ezek a területek nem művelhetők gazdaságosan. Ráadásul a vízvisszatartás szempontjából is hiányoznak. Ezeken a területeken egy több száz év alatt kialakult természetes állapot volt, ami megtartotta a vizet, és ez jelentősen javította a környező területek földművelési, gazdálkodási feltételeit. Az ott lévő víz, lassan szivárogva le a talajba a talajvízszintet stabilan tartotta, valamint egy sajátos mikroklímát eredményezett a párolgás és a helyi csapadékképződés révén.
Egy olyan aszályos év után, mint az idei, lehet mondani, hogy még inkább felértékelődik ennek a szerepe?
Ez pontosan így van. A másik probléma a talajművelés, erről elég sokat beszéltünk. Tulajdonképpen a II. világháború óta minden a hatékonyságról szól: miként lehet egy hektáron minél kevesebb élőmunkával, egyre precízebb gépekkel minél nagyobb termelési értéket előállítani.
Mostanra kiderült, arra nem gondoltunk: jó, hogy egyre több a termés, de közben a talajt kizsigereljük.
A talaj humusztartalma csökken. A talaj erodálódik, és ennek következtében
veszítjük el az egyik legfontosabb erőforrásunkat, a termőföldet.
Szakemberek azt mondják, hogy egy centiméter termőtalaj képződéséhez 200-500 évre van szükségünk, és ha nem figyelünk rá, néhány év alatt elveszíthetjük, mert rosszul műveltük a talajt, elvitte a víz, elfújta a szél. Amennyiben a termőtalajunkat nem tudjuk megtartani, akkor néhány év, évtized után a gazdálkodás feltételei vagy ellehetetlenülnek, vagy sokkal nehezebbé válnak.
Vagyis a gazdálkodók jól felfogott hosszú távú érdeke fűződik a talaj kíméléséhez?
A gazdálkodóknak, az agráriumnak az érdeke, és nekünk, fogyasztóknak is az az érdekünk, hogy a termőföldek jó állapotban maradjanak, ahol pedig elindult a talaj minőségének romlása, megfelelő technológiával nemcsak hogy megállítsuk ezt, hanem próbáljuk meg javítani a föld termőképességét. Ez egy hosszabb folyamat, nem megy egyik évről a másikra, rendelkezésre állnak azonban már azok a
technológiák, amik ezt lehetővé teszik.
A föld minőségének megóvását támogatnunk kell hazai és uniós forrásokból is, ezt az uniónak fel kell ismernie. A talaj degradáció ugyanis nemcsak magyar jelenség, hanem Európában és a világ más részein is általános.
Az érintettek érdekeltté válásában tehát az egyik eszköz az uniós pénzek becsatornázása? Milyen alternatívák lehetnek még?
Az EU-források jöhetnek szóba egyrészt. Másrészt jó néhány olyan gazda van, akik alkalmazzák ezt a módszert, lehet tanulni tőlük. Nem kell a szántóföldet biliárdasztal simaságúvá művelni. Nem kell minden növényi szármaradványt eltüntetni. És nem kell a termőföldet olyanná tenni, mint egy homokozó. Nem kell porosítani, hanem meg kell tartani szemcsés szerkezetűnek, hogy megtartsa a vizet, a levegőt, és megfelelő humusztartalommal is bírjon. Ez a cél új vetési, földművelési, gazdálkodási technológiával elérhető. Szemléletváltásra van szükség, és esetleg a gépparkon is igazítani kell. Hangsúlyozom: nem megoldhatatlan feladatról van szó. A magyar gazdák eddig is kiválóan alkalmazkodtak bármilyen kihívás érte is őket. Meggyőződésem, ez most is így lesz.
Ha már szemléletváltásról beszélünk, ebben a tekintetben központi feladat hárul a Kék Bolygó Alapítványra. Milyen feladatokat tölt be az alapítvány, milyen szerepet vállal?
Ha az alapítvány tevékenységéről beszélünk, azt a kérdést kell feltenni, mit tehetünk azért, hogy egy fenntarthatóbb világban éljünk. Soha nem csak a klímaváltozásról beszélek. A fenntarthatóság egy sokkal átfogóbb problémakör. Kezdjük az oktatási feladatoknál. Az alapítványnak van két olyan oktatókönyve, ami az óvodásoknak szól. Gévai Csilla a szerzője, és játékos formában, az óvodásokkal ismerteti meg ezeket a problémákat. Előkészítés alatt van az általános iskolát az elsőtől a nyolcadik osztályig lefedő oktatási program, amiből a diákok majd
a fenntarthatóságról tanulnak. Azonban a középiskolák számára ez már nemhogy kész van, de használhatják is. Ez egy szabadon választható tárgy, és 2024 májusában már választható érettségi tantárgy is lesz.
Emellett annak érdekében, hogy ezek a gyerekek minél többet tudjanak meg erről a témáról, elindul egy pedagógusképzés a Budapesti Corvinus Egyetemen, hogy azok a pedagógusok, akiknek egyébként is szívügyük ez a kérdés, még felkészültebben, még több tudással felvértezve gazdagítsák a gyerekek ismeretanyagát. Az alapítványnál ösztöndíjra is pályázhatnak a vízügy területén tanulók. Itt jelenleg két egyetemmel van megállapodásunk, az egyik a Műszaki Egyetem víztudománnyal foglalkozó kara, a másik a gödöllői MATE. De itt nem ér véget a tevékenységünk. A diákok befejezik az egyetemet, vagy akár még előtte: egy jó ötlet pattan ki a fejükből, amelyre alapítanak egy startupot. Van egy olyan programunk, ami segíti ezt a cégalapítást. Segíti, hogy az ötletet piacképes termékké formálják az alapítók. Ez a program egy 3 hónapos kurzus, amely után ha szükség van rá, egyéni mentorálást is igénybe tud venni az érdeklődő. A következő életszakaszt is képesek vagyunk támogatni,
itt jön ugyanis a képbe a tőkealapunk: ha nincs tőkéje a vállalkozásnak, de szüksége lenne a megerősödéshez, növekedéshez, akkor tőkeinjekciót kaphat.
Ezzel fel tudja futtatni a termelését esetleg ki tud lépni a magyar piacon túlra is.
Melyek azok a szektorok, ahol a tőkealap leginkább aktív?
Ez a víz, a szennyvíz, és az energia területe. A víz és az energia kiemelt kérdése lesz a következő éveknek, évtizedeknek. Minden, ami vízgazdálkodás: ez jelent vízbázismegőrzést, hálózativeszteség-csökkentést, szennyvíztisztítást, hatékonyabb öntözést, bármi, ami ezekhez kapcsolódik, és jó ötlet, az érdekelhet bennünket. Az energia esetében a lakossági, ipari, mezőgazdasági energiafelhasználás hatékonyságának növelése, valamint természetesen a kibocsátás csökkentése az elsődleges szempontok.
Az alapítványi feladatai között meghatározó a lakosság szemléletformálása. Erre milyen eszközöket használnak az oktatáson túl?
Egyrészt kéthetente megjelenik egy podcastom, ahol a fenntarthatósági kérdésekkel foglalkozom. Másrészt három víz-világtalálkozó után megszerveztük a Planet Budapest 2021 Fenntarthatósági Expót, és ezt szeretnénk 2023-ban megismételni. Tervezzük, hogy utána ezt minden 2. évben megrendeznénk Budapesten. Ez részben a vállalkozások bemutatkozását, részben a lakosság tájékoztatását szolgálja, másfelől a fiatalok számára egy érdekes élményprogramot kínál. Mindezeken túl tudományos tanácskozásra is lehetőséget nyújt. A szemléletformálás fontos része a Gödöllői Filmfesztivál, jövő tavasszal már a 9. lesz, ahol természetfilmek segítségével mutatják be az alkotók, hogy mi az a világ, ami körülvesz bennünket, és milyen szerencsések vagyunk, ha azt abban a formájában használjuk és élvezzük, ahogy azt a jó isten ránk hagyta. Az oktatásra visszatérve: minden évben van egy fenntarthatósági témahét, idén ezen, több mint 400 ezer diák vett részt. Ezen különböző kérdésekkel foglalkoznak az általános és középiskolások. Hogy egy szélesebb kört is elérjünk az általunk fontosnak tartott témákkal, nemrégiben fúziót hajtottunk végre a Greendex nevű portállal, így reményeim szerint egy még több embert elérő internetes oldal színesíti a kínálatot, ahol az olvasók az őket érdeklő valamennyi fenntarthatósági kérdésről információt kaphatnak, tájékozódhatnak.
Alapítványunk tevékenysége - legyen szó oktatásról, ösztöndíjról, képzésről, tőkebevonásról vagy tájékoztatásról - a fenntarthatóságot szolgálja.
Segíteni szeretnénk abban, – ahogy Gábor Dénes Nobel-díjas tudós fogalmazott – hogy ne a természetet akarjuk legyőzni, hanem a saját természetünket.
Rátérve az aktuális kérdésekre, nevezetesen a háztartási naperőművek befogadási stopjára, hogyan értékeli ezt a helyzetet?
Így van, jelenleg nagyon komoly kérdés, hogy a meglévő hálózatot mikét lehet hatékonyabban a nap- és szélenergiához igazítani. Ugyanis az elmúlt időszakban minden évben a korábbi terveket felülmúlóan növekedett a naperőművek kapacitása, és a mostani hálózatnak problémát jelent ennek a fogadása. Azon dolgozunk, hogy a meglévő hálózatra ezt a megnövekedett pluszkapacitást hogyan lehet egy megfelelő szoftverrel, egy okostechnikával, a hálózat bővítése nélkül vagy azt megelőzően feljuttatni.
Vagyis nem feltétlenül kellene éveket várniuk az érintetteknek arra, hogy háztartási naperőműveikkel ismét használhassák a hálózatot?
Az egyik megoldás az energiaközösségek létrehozása, a másik pedig az elszámolási rendszer és az okosmérők alkalmazásának elterjesztése.
A legnagyobb probléma, hogy a megújulókat nem tudjuk mindig akkor felhasználni, amikor megtermeltük őket. De ettől még egy másik háztartás abban a közösségben, ahol élünk, lehet, hogy fel tudja használni. Ez ma technológiailag megoldható.
Jól értem akkor, hogy ez egy lokális megoldás lenne?
Ez egy magyar szoftver, csak el kell terjeszteni.
Egy háztartás csak akkor tudja megoldani a minél magasabb napenergia hasznosítást, ha viszonylag nagy mennyiségű akkumulátort telepít, de úgy is meg lehet oldani ezt a kihívást, hogy a hálózati igényeket, egy szoftver segítségével az energiaközösségen belül szétosztja, és ennek következtében sem az országos hálózatra nem kerül, sem akkumulátoros kapacitást nem terhel a megtermelt napenergia. Ezzel a megoldással a hálózat bővítése mellett is a fölös energia elhelyezhető.
A hálózatot bővíteni és modernizálni kell, de ez egy hosszú, időigényes és költséges folyamat, és addig is, amíg ez megtörténik, keressük, és meg is találtuk azt a technológiai megoldást, ami erre az átmeneti időszakra ezt a pluszenergiát, a fel nem használt napenergiát elhelyezhetővé teszi.
Ha az ország energiatermelési potenciálját nézzük, akkor milyen lehetőségeink vannak még, fűzhetünk nagy reményeket a geotermikus energiakitermeléshez?
A geotermikus energia is jó eszköz, mert főként fűtési energia kiváltására alkalmas. Például közintézmények fűtését ki lehet ezzel váltani, csinálják is Miskolcon, Szegeden. De probléma, hogy a termálvizeink jelentős részénél iszonyú nagy a lerakódás, Csornán például az a tapasztalat, hogy évente ki kellett cserélni azt a csövet, amin felhozzuk a vizet. Ez pluszmunkát jelent, emellett drágítja a beruházást. Ettől függetlenül, ahol lehet, mivel sok termálvizünk van,
a geotermikus energia hasznosítása jó irány, de nem fogja megoldani az összes problémánkat.
Vagyis ezen a téren sincs csodaszer a kezünkben?
Az energiaigény nőni fog szerte a világon, Magyarországon is. Ezt az egyik oldalon lehet kezelni energiahatékonysággal, és kell is. De
a növekvő energia igény miatt szükség van alaperőművekre.
Mindaddig, amíg a nap- és szélenergia tárolását nem tudjuk megoldani hosszú távon, addig nem beszélhetünk energiabiztonságról alaperőművek nélkül.
Az energia szuverenitáshoz az egyik legfontosabb elem a megfelelő „energia mix” (nukleáris, gáz, nap, szél, egyéb).
Ezeket ki kell egyensúlyozni. Ha az egyik növekszik, az a másikra hatással van. Ebben a tekintetben Magyarországon az alaperőműnél az atomenergia megkerülhetetlen, és bizakodhatunk abban, hogy majd a fúziós erőműre vonatkozó kísérletek előbb-utóbb eredményre vezetnek, és az majd kiváltja a klasszikus atomenergiát. A szakemberek azt mondják, hogy az tisztább és kevésbé veszélyes lesz. De ez még kísérleti stádiumban van, ettől egyelőre nem várhatunk tömegtermelést.
Az atomenergia az Ön értékelése szerint hogyan viszonyul a fenntarthatósági szempontokhoz és hogyan illeszkedhet a környezetéhez?
Azt szoktam mondani, hogy az atomenergiánál az első a biztonság, a második a biztonság, és a harmadik a biztonság. Ahhoz, hogy egy atomerőmű biztonságosan működjön, hűtésre van szüksége. Ehhez pedig víz kell. Ezt a vizet most a Duna biztosítja.
A konferencia kerekasztalbeszélgetésében előkerült az az opció, hogy a paksi bővítés miatt duzzasztót kell majd építeni a Dunára. Mennyire reális várakozás ez Ön szerint?
Ez egy újra és újra visszatérő kérdés, szerintem ez előbb fog a Tisza vonatkozásában terítékre kerülni. A Duna–Tisza-közének kiszáradása és a talajvízszint jelentős csökkenése - van, ahol 6-8 métert is csökkent - valószínűleg nem lesz orvosolható a Tisza vízszintjének tartós megemelése nélkül.
Maradva az ország energiaigényénél és az aktuális fejleményeknél. Mit gondol van-e ellentmondás azon két cél között, hogy rövid távon kielégítsük a megnövekedett tűzifaigényeket úgy, hogy a hosszú távú fenntarthatósági célok ne sérüljenek?
Semmiféle ellentmondás nincs. A fakitermelés meglehetősen szigorú szabályok alapján történik. A szabályok meghatározzák a kitermelhető fa mennyiségét. Világos és egyértelmű törvények és hatósági rendelkezések vannak, hogy hol lehet ezt a termelést folytatni, akár bővíteni, és a legfontosabb, amit a hangoskodók elfelejtenek, hogy a magyarországi erdőterületeknek van egy éves növekménye. Az elmúlt 20 évben mindig kevesebbet termeltek ki az erdészek, mint amennyi a növekmény volt. Másként fogalmazva:
minden erdőnek van kamata. A tőkéhez sosem nyúltunk hozzá, most sem nyúlunk, a kamatból vettünk el, de nem annyit, amennyi képződött. Most annyi történt, hogy egy kicsit többet veszünk el ebből a kamatból.
Ráadásul ennek a nagy része akácos, részben azért, mert ez a legkönnyebben kiszárítható és tűzre tehető fa, részben azért, mert ez nem érint olyan ősfás területeket, ahol tölgyesek, bükkösök vannak. Az a kritika, amit a kormány döntése után lehetett hallani, teljesen megalapozatlan. Ha erdészekkel beszél az ember, kimegy ezekre a területekre, látja, hogy az a kép, amivel riogatnak, hogy tarvágások lesznek, őserdőket fognak kivágni, Magyarország erdei teljes egészében meg fognak semmisülni - olyat is olvastam, hogy el fog sivatagosodni az ország emiatt - ez blődség. Szögezzük le tehát: erdőket telepítünk és közben a meglévő erdők gyarapodnak, a lombkoronájuk nő, ennek következtében a zöldfelület is nő.
A fakivágások következtében pedig sosem csökkent az erdőterület, és nem csökkent a lombkorona-felület sem. Most sem fog.
Mit lehet elsődlegesen tanácsolni az embereknek, mit tegyenek az energiahelyzet kezelésére?
Ez háztartásonként változik. Univerzális megoldást nem lehet mondani.
A legegyszerűbb, ha megfelelő szakemberrel konzultálva a saját lakásához, lakóközösségéhez megtalálják azt a megoldást, ami arra a területre, az ő pénztárcájukhoz igazítva a körülményeknek megfelelően optimális.
Forrás:
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20221205/ader-janos-szerint-van-megoldas-a-magyarorszagi-napelem-problemara-583096
2022. december 5.
