A magyar nukleáris intézményt irányító MVM vezetősége arra számít, hogy az Európai Bizottság húsz évvel meghosszabítja a Paksi Atomerőmű üzemidejét. Ám milyen most a Paksi Atomerőmű 2023-ban? Bejártuk a reaktorcsarnokot, az üzemanyagtárolót és a különböző laboratóriumokat is.
Miért van szüksége hazánknak üzemidő-hosszabbításra? Erről is kérdeztük Czibula Mihályt, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. További Üzemidő Hosszabbítás kiemelt projekt vezetőjét és Tóth Pált, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettesét. Interjú.
Horváth Péter János, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója az üzemidő-hosszabbításról elmondta, hogy a menedzsment számára fontos volt: az állami vagyon még értékesebb legyen. Paks 1 esetében ez mit jelent?
Tóth Pál: Már attól értékesebb lett, hogy nem zárjuk be a boltot ötven év után, hanem kihasználjuk az erőmű technológiai berendezéseiben még meglévő tartalékokat. A passzív, hosszú élettartamú berendezésekre készültek olyan számítások, amelyek igazolják a tervezett üzemidőre való alkalmasságot.
Sőt, az ötvenéves üzemidő engedélyeztetése során ezek a számítások plusz tízéves biztonsági tartalékkal készültek, most ugyanúgy egy plusz tízéves tartalékkal kell számolnunk. Ugyanakkor már azokból a számításokból láttuk, hogy legalább hatvan évre biztosan igazolható ezeknek a hosszú élettartamú berendezéseknek a működőképessége.
Mekkora költsége lesz a felkészülési, rekonstrukciós folyamatnak?
T.P.: Tavaly év végi bázison számolva készült egy előzetes értékelés, amely szerint körülbelül másfél milliárd euróba kerül az atomerőmű rekonstrukciója. De minden egyes témát egyedileg előkészítünk, beterjesztjük a műszaki értekezletnek, és amikor ez a fórum a részletes megalapozást elfogadja, akkorra már rendelkezésre áll egy pontosított költségkalkuláció is.
Várhatóan, ahogy az időben haladunk, valamivel több pénzbe fog kerülni a teljes rekonstrukciós projekt, de nagyságrendileg marad a másfél milliárd euró.
Hozzá kell tenni, hogy ez az összeg már vonatkozik a negyvenes évekre tervezett második rekonstrukciós hullámra is: ezeket ugyancsak főként az irányítástechnikai rendszereken kell elvégezni, hiszen akkor ismét egy húszéves élettartamának a végénél járó berendezéspark fog üzemelni.
Czibula Mihály: Ennek a rekonstrukció-halmaznak egy részét akkor is végre kellene hajtanunk, ha nem hosszabbítanánk üzemidőt. Rekonstrukciós projektek gyakorlatilag a működés kezdete óta folyamatban vannak.
T.P.: Jelenleg huszonhárom irányítástechnikai rekonstrukciós projektünk van folyamatban, amelyeket már akkor elindítottunk, amikor még nem volt szó arról, hogy üzemidőt fogunk hosszabbítani.
A vezérigazgató is kiemelte, nem életszerű, hogy Paks1 és Paks2 két különböző irányítás alatt működjön. Egyáltalán: lesz elég szakmai és humánerő kapacitása Magyarországnak a két atomerőműre?
Cz.M.: Az, hogy rendelkezünk üzemeltetési engedéllyel, nem összekeverendő azzal, hogy ténylegesen üzemelünk-e. Amennyiben a gazdasági helyzet úgy hozza, hogy az erőművet le kell állítani, annak ellenére, hogy rendelkezünk üzemeltetési engedéllyel, akkor a leállítás megtörténhet. Az autót sem a műszaki engedély utolsó napjáig használjuk.
Ez elméleti lehetőség, de természetesen egyáltalán nem azt várjuk, hogy a Paksi Atomerőművet az üzemeltetési idő előtt leállítanák.
Minden trend azt mutatja, hogy a villamossági igény nő, az elektrifikáció robbanása 2030-2035-ben várható. Az üzemidő-hosszabbítás 2057-ig történő kitolása egy erőteljesen elektromosságot használó világban történik meg.
T.P.: A kérdés mindenképpen fontos, mert jelenleg két különböző társaságként működünk. Viszont mielőbb, még Paks2 üzembe helyezése előtt el kell érni, hogy egy flottaként tudjunk üzemelni. Hiszen rengeteg közös műszaki, személyzeti háttere lesz a két atomerőműnek, kezdve az őrségtől, a fizikai védelemtől a karbantartásig, a műszaki háttéren át a humánerőforrás gazdálkodásig, ezeket muszáj közösen biztosítani.
Ebben szerencsére együttműködünk Paks2-vel, vannak megállapodásaink, nem szívjuk el egymástól a munkaerőt. Ami még egy jó hír szerintem, hogy készülőben van egy Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Program, már láttuk is annak kiindulási tervezetét. Ebben nagy hangsúlyt kap a képzettségi, oktatási körülmények fejlesztése erre a régióra vonatkoztatva, szükség van arra, hogy a két atomerőmű kiszolgálása az érintett három vármegyéből történjen.
Lesz elég ember a rekonstrukcióra és a hat blokk üzemeltetésére?
T.P.: Bízom benne. A húszéves üzemidő-hosszabbítás a most végző kollégák számára is vonzó alternatíva lehet. Hiszen így Paks1 már nem csupán egy tíz-tizenötéves állomást jelent majd, hanem itt el lehet képzelni a teljes életpályát.
Biztos, hogy megvalósul az elektomobilizáció felfutása, vagy az energiaigényes akkumulátoripar fenntarthatósága?
Cz.M.: A biztos nem ideillő szó. Forgatókönyvekről beszélünk. A KPMG, ami a TÜH megtérülés elemzését készítette, három forgatókönyvvel számolt, ezek közt konzervatívak és kevésbé konzervatívak is voltak. Az elektrifikációt illetően még a legkedvezőtlenebb forgatókönyv szerint is, amikor a legkevesebb villamosenergiára van szükség, a paksi beruházás megtérül. És ennél csak jobb szcenáriók léteznek.
Ugyanakkor az üzemidő-hosszabbítás nem csak gazdasági, hanem ellátásbiztonsági kérdés is, ami az elmúlt közel két év világpolitikai eseményeinek hatására felértékelődött annyira, hogy a projekt melletti érvrendszer része legyen.
Ide tartozik még hazánk 2050-es dekarbonizációs vállalása, aminek szintén fontos stratégiai eleme, hogy karbonsemleges technológiával termeljünk zsinóráramot.
T.P.: A jelenlegi fogyasztási trendek alapján mi produkáljuk a hazai összelektromosság-fogyasztás egyharmadát. Egy-egy harmada importból és fosszilis energiából származik. Ráadásul a fosszilis energia nagy része gáz, ami drága lett. A szenes erőműveket pedig le kell állítani, hogy megfeleljünk a vállalásoknak. Bőven van tere annak, hogy egy atomerőmű hat blokkal egymás mellett biztosítsa hazánk alap villamosenergia-fogyasztását.
Cz.M.: A fűtőelemünk energiasűrűségére jellemző, hogy három évre elegendő mennyiséget képesek vagyunk egy teremnél kisebb helységben tárolni úgy, hogy az nem avul el, nem romlik meg. Az atomerőmű pedig rövidesen rendelkezni fog ezzel a mennyiségű tartalékkal, ami bőven elegendő, hogy 36 hónapon keresztül a nap 24 órájában, időjárástól és napszaktól függetlenül ellássa az összes lakossági fogyasztót és az ország működése szempontjából legfontosabb infrastruktúrát villamos energiával. Ez például gázból kivitelezhetetlen lenne.
A Paksi Atomerőmű hetvenéves koráig üzemelhet, ez hosszabb idő, mint amennyi egészséges év jut átlagosan egy magyar férfinak.
T.P.: A korlátozott időtartamú elemzések eleve hatvan évre készültek, és ebben a hatvan évben teljesen biztosak voltunk, amikor megkezdtük a jelenlegi rekonstrukciós programot.
Tudtuk, hogy az orosz tervezésű berendezésekben komoly biztonsági tartalékok vannak. Olyan tartalékokkal számoltak, és ezt a gyakorlatban is megtapasztaltuk a különböző vizsgálatok és tesztek révén, hogy azokat nagyon sokáig tudjuk még használni.
Léteznek nemzetközi példák, hogy már nyolcvan évre is sikeresen meghosszabbították néhány amerikai atomerőmű üzemidejét. Teljesen biztosak vagyunk abban, hogy Pakson a hetven év elérhető.
Cél: 2057
Az MVM és a Paksi Atomerőmű vezetése a napokban azt közölte, hogy bejelentették az Európai Unió számára a négy blokk üzemidejének további meghosszabbítását. Ennek magyarázata a jövőben még inkább megnövekedő áramfogyasztás, aminek egyik oka az elektromobilitás felfutása és az áramigényes-ipar betelepülése. Az üzemidő-bővítéshez szükséges fejlesztési munkálatok 2022-es árfolyamon számolva másfél milliárd euróba kerülnek majd.
Ezzel egy bő évtizedes folyamat veszi kezdetét, hiszen a jelenlegi határidők 2032-ben, 2034-ben, 2036-ben és 2037-ben járnak le. A Paksi Atomerőmű blokkjainak tervezett üzemidejét eredetileg 30 évben határozták meg. A 2002-2017 között végrehajtott üzemidőhosszabbítás eredményeként a blokkok további 20 évre kaptak üzemeltetési engedélyt.
Horváth Péter János, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója a bejelentéssel kapcsolatos sajtóeseményen pedig többek között arra világított rá, hogy a jó gazda szerepe az, hogy a megnövelje a rábízott értéket, az élettartam meghosszabbítás pedig ezt szolgálja, ami számításuk szerint 11.000-29.000 milliárd forint értéket teremthet majd.
Horváth Péter János beszélt arról is, hogy miért van szükség kitolni Paks 1 üzemidejének meghosszabbítását, ugyanis az MVM arra számít, hogy 2030-ra a jelenleginek a másfélszeresére növekszik az áramfogyasztás.
Többek között a megnövekedett légkondicionáló-használattal, a földgáz árának emelkedésével, valamint az elektromobilizáció dinamikusan fejlődésével, illetve az áramigényes iparágak megjelenésével magyarázta a meghosszabbított működési időt, hozzátéve, hogy ez az a legolcsóbb módja az energiaszállításnak. Emellett kiemelte az energiatárolás szükségességét, hiszen, mint mondta, a villamosautók sem közlekedhetnek akkumulátorok nélkül, illetve a karbonsemlegességhez szükség van megújuló energiaforrásokra is.
Fontos, hogy a Paksi Atomerőmű tájékoztatása szerint nincs arra esély, hogy az Európai Unió bármilyen módon megakadályozza az üzemidő hosszabbítást. Nemleges vélemény csak abban az esetben fordulhat elő, amennyiben a bemutatott projekt teljesen ellentétes az Euratom Szerződés alapelveivel. A további üzemidőhosszabbítás az EU-ban rutineljárás.
A Paksi Atomerőmű a projektet a nemzetközi legjobb gyakorlatok szerint hajtja végre, ezért nemleges álláspontra egyáltalán nem számítunk – közölték.
Forrás:
https://www.economx.hu/magyar-gazdasag/paks-czibula-mihaly-toth-pal.781584.html
2023. december 7.
