Az éppen tíz éve bevezetett szigorú szabályozás lehetetlenné tette új szélerőművek építését Magyarországon. Az Orbán-kormány végül enyhített a feltételeken, viszont a szélenergia hasznosításának magasabb szintre léptetése már a Magyar-kormány idején veheti kezdetét. Munkácsy Bélát, az ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének vezetőjét kérdeztük a szélturbinák telepítésének magyarországi lehetőségéről és az ügyben rendszeresen felmerülő kritikus kérdésekről.
„Nagy szükség van a szélturbinákra, több okból is. A szélenergia hasznosításával importenergiát, -földgázt váltunk ki, valamint az orosz nukleáris fűtőelemek importját is mérsékelhetjük, amire nagy szükség van, mert nonszensz az ilyen mértékű egyoldalú importfüggőség. A megújuló energiaforrások tehát azért is előnyösek, mert nincs szükség importra, kivéve a biomasszát, amit a túlméretezett erőművi kapacitások miatt sok esetben külföldről szerzünk be” – kezdte lapunk kérdésére Munkácsy Béla.
Az ELTE tanszékvezetője hangsúlyozta:
Nemzeti érdek és igenis kulcskérdés, hogy az ország ne maradjon ennyire kiszolgáltatott állapotban az energiagazdálkodás területén. Az is a szélturbinák telepítése mellett szól, hogy a napelemes teljesítménybővítés szinte ész nélkül, érdemi tervezés nélkül valósult meg. Más országokban energiamodellek alapján mérik fel, hogy egy adott technológia mellé milyen más technológiák szükségesek, így jön létre a logikus és optimális energiamix. A napenergiának például logikus kiegészítője a szélenergia, mert a termelési maximumok kiegészítik egymást. A napelemek termelési maximumát nyáron mérjük, a szélturbinákét télen. Furcsa, hogy ennek kapcsán a napokban Aszódi Attila a szezonális tározás problémáira hívta fel a figyelmet, ezzel érvelve az atomenergia mellett, de épp az a lényege a szélturbina-kapacitás bővítésének, hogy ne legyen szükség szezonális villamosenergia-tárolásra, mert a téli időszakban a szélturbinák kiváltják ezt.
Munkácsy Béla szerint az energiamodellek segítségével lehet dönteni arról is, hogy mekkora szélturbina-kapacitást érdemes felépíteni a jelenlegi 8500 megawatt napelem mellé. „A modellszámításaink alapján a 8500 megawatthoz képest 50-90 százaléknyi szélturbina-teljesítményre lenne szükség. Ilyen arányokkal működhetne a szezonális kiegyenlítés, de akár a napi termelési maximumok is kiegészíthetik egymást, tekintettel arra, hogy a szélturbinák éjszaka teljesítenek a legjobban. Hogy sok-e például 6000 megawattnyi szélturbina? Érdemes ezt nemzetközi összehasonlításban szemlélni. Ha 2030-ra Magyarországon csak 3000-4000 megawatt szélerőművi kapacitás épül ki, akkor is csupán a Brandenburgban jelenleg működő szélturbinák területegységre jutó teljesítményének egytizedét érnénk el. Ez alapján még a 6000-7000 megawattos hazai kapacitás is szerénynek számítana a német tartományban dolgozó kapacitáshoz képest. Mindez arra utal, hogy egy ilyen cél a társadalmi elfogadottság szempontjából sem lenne túlzott” – húzta alá a szakértő.
Az ELTE-n tizenöt éve folyamatosak ezen a területen kutatások, az eredményeket rangos nemzetközi lapokban publikálják, viszont a tanszékvezető szerint ezeket korábban senki nem olvasta el a kormányzati körökből. Munkácsy Béláék remélik, hogy ebben is változás lesz. „Most azt érzékeljük, van igény arra, hogy megosszuk a szakmai véleményünket a kormányzat illetékeseivel.”
Munkácsy Béla a természet- és madárvédelmi aggályokról kifejtette: „Már legalább 15 éve komoly nemzetközi kutatások igazolják, hogy ha az összes hatást figyelembe vesszük, akkor a madárvilág védelmét is jobban szolgálja a megújulóenergia-kapacitások növelése, mint az atomenergia és a fosszilis energiahordozók használatának fenntartása. A helyszínek kijelölésénél ma már fontos szerepe van a madarászoknak, a természetvédőknek, a tájvédőknek, és természetesen a földrajztudománynak is. Általában is igaz, hogy a helyszínek kijelölésének folyamatába a lehető legtöbb szakterületet be kell vonni, ezzel kizárható, hogy olyan helyre kerüljön turbina, ahol valóban problémát okozhat a madárvilág és a természet megóvása, vagy a lakosság szempontjából. Lehet ezt rosszul csinálni, láttunk már erre példát, az Egyesült Államokban a ’70-es években az első, rengeteg turbinával működő rendszereknél még nem merültek fel ilyen aggályok, mert korábban nem építettek ekkora rendszereket. Azóta tudjuk, hogy mennyire komplex a kérdés.”
A szélerőműparkok létesítésénél a természet- és madárvédelem mellett kiemelt szempont a repülésbiztonság, a zaj és a villódzás vizsgálata a lakosság miatt, valamint a honvédelmi vonatkozás.
„A 700 méterrel kicsit átestünk a ló túloldalára, előtte 12 kilométernél húzták meg a határt, ami egy vicc volt”
Munkácsy Béla a szélturbina-telepítés lakott területekről számított távolságára vonatkozó szabályozásról elmondta:
A hatályos szabályok minimum 700 métert írnak elő Magyarországon a lakott területhez képest, ez nagyjából megfelel az európai átlagnak, de annak is inkább az alja. A 700 méterrel tehát kicsit átestünk a ló túloldalára, előtte 12 kilométernél húzták meg a határt, ami egy vicc volt, mert egyetlen négyzetcentiméterre sem lehetett ezzel a szabállyal szélturbinát építeni.
A tanszékvezető kulcskérdésnek nevezte, hogy a helyi lakosokat milyen szinten és milyen időzítéssel vonják be a tervezési folyamatba. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél később értesülnek az állampolgárok a projektről, annál nehezebb meggyőzni őket annak hasznosságáról. Munkácsy Béla szerint az a leghatékonyabb, ha anyagilag is érdekeltté teszik az embereket a beruházásban, ahogy az Katalóniában vagy Dániában történik: a helyi lakosok részvényesként vagy szövetkezeti tagként a projekt akár 20-25 százalékának tulajdonosaivá is válhatnak, miközben a település is részesül a beruházás bevételeiből.
Magyarországon az iparűzésiadó-bevételeken keresztül most is adott a lehetősége annak, hogy a települések érdekeltté váljanak a beruházásokban. Munkácsy Béláék nemrégiben Kisigmánd és Nagyigmánd térségében készítettek kérdőíves kutatást. A két település határában működik az ország egyik legsűrűbben beépített szélerőműparkja, ezért a munka különösen érdekes tapasztalatokkal szolgál a helyiek véleményéről. „Meglepő eredmények születtek, a kutatásunk alapján a lakosság kifejezetten örül a szélturbináknak, amelyek lassan húsz éve ott vannak. Hamarosan eljön a leszerelési idejük, ami kinyitja a kérdést, hogy telepítsenek-e újakat, hasonló méretűeket vagy nagyobbakat. A lakosság körülbelül 80 százaléka azt válaszolta a kérdőívünkben, hogy kifejezetten ragaszkodik a turbinák működéséhez. Az ott élő emberek részben megszokták a turbinákat, részben tudják, hogy a park milyen előnyökkel jár a közösségnek” – mondta a tanszékvezető.
Munkácsy Béla arra a kérdésünkre, hogy Magyarország területén hol lenne érdemes további szélerőműveket telepíteni, visszakérdezett: „Kinek a szempontjából? Ha a befektető szempontját nézzük, akkor ők hajlamosak csakis a szélsebességet számításba venni, mint ahogyan ez nemrégiben jól látszott a Tiborcz Istvánhoz köthető Green Energy Investhor projektje kapcsán. Itt a cég arra kapott lehetőséget, hogy turbinákat telepítsen az észak-nyugati fekvésű Vadosfa térségében, azonban ha az ország, a települések és a közösségek szempontjait nézzük, akkor minél nagyobb térbeli diverzifikációra van szükség. Ha egy helyen van a turbinák többsége, akkor tényleg fennáll az indokolatlanul nagy termelésingadozás veszélye. Ha jobban szétszórjuk az ország különböző pontjain a turbinákat, akkor sokkal hosszabb ideig biztosítható az intenzív energiatermelés. Rendszerszinten kell gondolkodni. Németországot már említettem, de ebben a tekintetben érdemes ezt a példát újra elővenni, mert bár nyilvánvalóan a tengerparton a legintenzívebb a szél, ám a rendszerszintű gondolkodás és a települések bevételhez juttatása miatt a szélturbinákat főleg távolabbi tartományokba telepítették.”
Dániában már fedett biciklitárolót és hidat is építenek leszerelt szélturbinából
Munkácsy Bélát a leszerelt szélerőművek újrahasznosításának lehetőségéről is kérdeztük. A tanszékvezető válaszában úgy fogalmazott, hogy „Magyarországon Hárfás Zsolt, az atomenergia lobbistája próbálta lejáratni ezen keresztül a szélerőműveket, azzal a felütéssel, hogy megdöbbentő képek láttak napvilágot, elássák az elhasznált lapátokat. A fotók valóban azt mutatják, hogy munkagépekkel temetnek be leszerelt turbinaalkatrészeket, de ha valaki ért a hulladékgazdálkodáshoz, tudja, hogy ez egy bevett gyakorlat, az effelé létesítménynek monodepónia a neve. A lényeg az, hogy egynemű hulladékokat gyűjtenek ide, majd tárolják addig, amíg a technológia már lehetőséget kínál a feldolgozásukra. Gyakorlatilag egy előkészítési folyamatról beszélünk az újrafeldolgozás előtt. A kontextus megértéséhez fontos hangsúlyoznom, hogy a radioaktív hulladékok esetében nem ennyire szerencsés a helyzet, a kiégett atomerőművi fűtőelemekre nem elég ráhúzni kétméternyi földet egy munkagéppel, ráadásul ezeket egymillió évig kell biztonságosan tárolni.”
A szélturbinaipar pontosan tudja, hogy valamit kezdeni kell az elhasznált gépekkel. A technológiai megoldás azóta megszületett. Általános gyakorlat, hogy a cementiparban az üvegszálakat mint alapanyagot és energiahordozót újrahasznosítják, viszont ennél fejlettebb megközelítésre van szükség, amire már szintén megnyílt lehetőség. A dán Vestas – a világ egyik legnagyobb szélturbinagyártója – 2023-ban jelentette be az újrafeldolgozási technológiáját, amivel minden eddig gyártott turbinalapát újrafeldolgozható. Ráadásul az újrahasználat is öles léptekkel halad előre, Dániában például startupvállalkozások használják fedett kerékpártárolók vagy kisebb biciklis- és gyalogoshidak építésére az egyes elemeket. Virágzik a használt szélturbinák piaca is, kisebb-nagyobb felújítás után van lehetőség az újraértékesítésre
– hangsúlyozta Munkácsy Béla.
Forrás:
https://index.hu/belfold/2026/07/31/szelenergia-szeleromu-szelturbina-megujulo-energiaforrasok-munkacsy-bela-energiatermeles/
2026.07.31.
