A világban egy atomreneszánsz időszak van kibontakozóban és azok az országok, amelyek képesek lesznek ehhez hozzájárulni, sokat profitálhatnak – nyiltakozta Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató energetika üzletágának vezetője a hirado.hu-nak. A szakértő kifejtette, hogy a 2010 utáni energiapolitika legfontosabb újdonsága az volt, hogy a kormány a háztartások érdekeit helyezte a középpontba a brüsszeli iránymutatások és a nagy befolyással rendelkező multinacionális energiavállalatok érdekei helyett.
– Az Európai Unió a Szén- és Acélközösségre épült, vagyis hogy Németország és Franciaország közös fennhatósága alatt legyenek a legfontosabb nyersanyagok. Ma ugyanakkor energiapolitikai kérdésekben jelentős törésvonal látszik a két ország között, melynek egyik sarokpontja az atomenergia kérdése. Kinek a javára fog eldőlni ez a vita, vagy kompromisszum születik?
– Az atomenergiáról szóló vita legfontosabb közelmúltbeli eseménye, hogy az Európai Bizottság közzétette energetikai taxonómia-rendelettervezetét, amelyben – néhány feltétellel – a nukleáris beruházásokat is fenntartható minősítésre érdemesnek javasolta. A döntést hosszú szakmai előkészítő munka és politikai vita előzte meg. A szakmai érvek régóta egy irányba mutatnak, hiszen
az atomerőművek teljes életciklusára vetített fajlagos üvegházgáz kibocsátás nagyságrendileg megegyezik a megújuló energiahordozókéval és messze elmarad a fosszilis energiatermelő technológiákétól.
Az eredményeket szinte valamennyi fontosabb nemzetközi szervezet (a Nemzetközi Energiaügynökség, az ENSZ szervezetei vagy a Bizottság saját kutatóintézete: a JRC) is megerősítette. A politikai vitának azonban még nincs vége. A Bizottság állásfoglalása egyelőre csak részsiker, hiszen a dokumentumot – a véglegesítést követően – az EU további döntéshozó fórumainak is el kell fogadniuk. A jelenlegi állás szerint ez meg fog történni, mert az atomenergiát ellenző országok száma az elmúlt években megcsappant, és a közvélemény ezekben az országokban is egyre nagyobb arányban támogatja a technológiát. A folyamat azonban el is húzódhat; Ausztria és Luxemburg például már jelezte, hogy hiába szavazza meg a rendeletet a Parlament és a Tanács, a döntést az Európai Unió Bíróságán meg fogják támadni. Ettől függetlenül a helyzet biztató, mert úgy tűnik, hogy előbb vagy utóbb a szakmai érvek le fogják győzni az ideológiai érveket és az atomenergia megkapja a zöld minősítést.
– Miközben Európában az atomenergia léte a kérdés, Kína a jelenlegi 50 működő reaktora mellé a következő 15 évben 150 új nukleáris erőmű építését tervezi, ezzel megháromszorozva nukleáris termelésüket. Valóban „elavult technológia” lenne az atom?
– Történelmi szempontból a nukleáris alapú energiatermelés a legmodernebb technológiának tekinthető, ami ráadásul egy robbanásszerű fejlődés kapujában áll. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok és Kína mellett az Egyesült Királyság és Franciaország is óriási összegeket áldoz (és tervez költeni a következő években) nukleáris innovációra. Az elmúlt években több olyan új megoldás is a piaci érettséghez közeli állapotba került, ami a jövőben átformálhatja a villamosenergia-rendszerek jelenlegi működését. Ilyenek például a kis moduláris reaktorok, amik egy nagyságrenddel kisebbek a meglévő erőműveknél, és így lebonthatják a jelenlegi létesítmények robusztus jellegéből fakadó korlátokat. A világban egy atomreneszánsz időszak van kibontakozóban, és azok az országok, amelyek képesek lesznek ehhez hozzájárulni, sokat profitálhatnak majd belőle.
– Az Európai Unió több országában is jelentősen, egyes országokban megduplázódtak az energiaárak. Milyen okok vezettek az ilyen mértékű dráguláshoz?
– A vakcinák megjelenése nem várt gyorsaságú gazdasági visszapattanást és energiaigény-növekedést eredményezett, amit az energiaszektor nem volt képes kellő sebességgel követni, így világszerte szűkössé vált a rendelkezésre álló energiamennyiség. Az egyes nagy régiók azonban – saját kapacitásaik és képességeik függvényében – különböző hatékonysággal tudtak alkalmazkodni az új helyzethez. Az Európai Unió különösen nagy bajba került, mert az elmúlt évtizedekben hibás fundamentumokra építette energiapolitikáját. Egyrészt fokozott tempóban leépítette kiszámítható, belső kitermelési és átalakítási kapacitásait és azokat kiszámíthatatlan megújuló erőművekkel próbálta meg pótolni. Például a groningeni gázmező kitermelésének korlátozása, vagy a német atomerőművek nagy részének bezárása jelentősen hozzájárultak Európa kiszolgáltatottságának növekedéséhez. Másrészt a Bizottság a közös európai energiapiac gyorsabb megteremtése érdekében a tagállamokat szabályaik liberalizálására ösztönözte. Ennek következményeképpen a legtöbb európai országban leépültek a hosszútávú beszerzési szerződések, és feloldódtak a lakossági tarifákat védő szigorú hatósági szabályok. Összességében a brüsszeli szakpolitika leépítette azoknak a műszaki és piaci eszközöknek a jelentős részét, amelyek védelmet jelenthettek volna a külső sokk ellen, és amelyek megakadályozhatták volna, hogy a hatás megjelenjen az európai háztartások tarifáiban.
– A magyar kormány hatósági árral védi 2013 óta a fogyasztókat, fenntartható-e a rezsicsökkentés politikája?
– Az, hogy ma Magyarországon jóval kedvezőbb a helyzet, mint más európai országokban, elsősorban annak köszönhető, hogy a jobboldali kormány az elmúlt tíz évben több területen is szembe ment a brüsszeli törekvésekkel. A rezsicsökkentési program lényegét jelentő hatóságilag rögzített, lakossági tarifák ellentétesek a liberalizációs elvárásokkal, így azt a Bizottság az intézkedés bevezetése óta – hol kisebb, hol nagyobb intenzitással – támadja. Ráadásul ahhoz, hogy a program – a jelenlegihez hasonló, szélsőséges helyzetben is – fenntartható legyen, olyan további beavatkozásokra volt szükség, amelyek szintén nem illeszkedtek a brüsszeli elképzelésekbe: például a nemzeti tulajdon arányának növelésére az energiaszektorban, a paksi bővítés elindítására, vagy az új hosszútávú gázszerződés megkötésére. Mára Magyarországon egy sajátos – az ország adottságaihoz mérten – szuverén ellátási struktúra jött létre, amely ellenállóbb, és így fenntarthatóbb a teljesen liberalizált modellnél.
– Akkor miért támadja a baloldal miniszterelnök-jelöltje a rezsicsökkentést?
– Eddigi nyilatkozatai alapján Márki-Zay Péter a 2010 előtti baloldali kormányokéhoz hasonló, piaci fundamentalista energiapolitikában hisz, amely alapvetően különbözik a jobboldal megközelítésétől. A 2010 utáni energiapolitika legfontosabb újdonsága az volt, hogy a brüsszeli iránymutatások és a nagy befolyással rendelkező multinacionális energiavállalatok érdekei helyett a háztartások érdekeit helyezte a középpontba. A rezsicsökkentési program ennek a szemléletváltásnak a szimbolikus példája, hiszen a kormány a lakossági energiaárak leszorításáért konfliktust vállalt a Bizottsággal, a multinacionális energiaszolgáltatókkal és a piac egészét érintő jelentős szabályozási átalakításokat valósított meg.
A szemléletmódbeli különbség magyarázhatja Márki-Zay ellenérzését az azonban nehezen érthető, hogy az elmúlt évek eredményeinek tükrében miért támadja olyan vehemensen a rezsicsökkentést. A program mindenkinek jó, hiszen ma valamennyi magyar háztartás olcsóbban juthat energiához, mint amennyiért az Európai Unió bármely más tagállamában jutna.
Az elmúlt évek pedig bizonyították, hogy a baloldal korai félelmei és kritikái alaptalanok voltak. A hatóságilag rögzített, egységes, hatósági árak fenntartása tehát akár egy ígéretes közös pont is lehetne a magyar politikában.
– Az atomenergia szakértők szerint az energiamixben megkerülhetetlen, amennyiben a „zöld” átállást komolyan gondolja Európa. Van-e alternatívája Paks 2-nek?
– A jelenlegi technológiai ismereteink és ambiciózus klímavédelmi célkitűzéseink mellett nincs. Az időjárásfüggő megújulók arányának – bizonyos szinten túli – növelése veszélyezteti hazánk ellátásbiztonságát, így azok mellett szükség van alaperőművekre. A károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében pedig ezek az egységek nukleáris kapacitások lehetnek. A hazai baloldal gyakran azzal érvel a paksi bővítés ellen, hogy a meglévő blokkok üzemidejének meghosszabbítása kiválthatja az új beruházást, azonban az így elérhető kapacitásmennyiség túl kevés és túl kockázatos.
Magyarország és a régió villamosenergia-igénye folyamatosan nő, a fosszilis tüzelésű erőművek jelentős része pedig a következő évtizedben be fog zárni. A kereslet tehát elég nagy lesz ahhoz, hogy akár a meglévő és az új blokkok párhuzamos működtetésével megtermelt energiát is felszívja.
Ráadásul a meglévő blokkok hosszabbítására építeni rendkívül kockázatos, mert annak műszaki feltételeit csak rövid idővel a reaktorok üzemidejének lejárta előtt lehet elkezdeni vizsgálni és elképzelhető, hogy azok nem lesznek alkalmasak a további működésre. Ebben az esetben pedig – a bővítés nélkül – Magyarország egyik pillanatról a másikra elveszítené a hazai termelés körülbelül felét biztosító erőművét, aminek beláthatatlan következményei lennének.
Forrás: https://hirado.hu/belfold/cikk/2022/02/01/hortay-oliver-a-nuklearis-alapu-energiatermeles-a-legmodernebb-technologianak-tekintheto-interju
2022. február 1.
