Interjú Hortay Olivérrel – 2022.06.15.

Interjú Hortay Olivérrel – 2022.06.15.

Interjú Hortay Olivérrel, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. energia- és klímapolitikai üzletágvezetőjével

Újból köszöntöm kedves hallgatóinkat a mikrofonnál Szajlai Csaba, a nap vendége Hortai Olivér a Századvég Energia és Klímapolitikai Üzletágának a vezetője. Azt gondolom, hogy a műsor első részében alaposan kielemeztük az olaj embargóval kapcsolatos szituációt, akkor nézzük, mert ugye a friss hírek szerint gázkorlátozási szankciókra is számíthatunk a következő időszakban, mármint központi téma lehet ez is. Magyarországot mind a kettő terület, az olaj is, meg a gáz is erősen érintett tekintettel arra, hogy a főimportőrünk Oroszország, nézzük ezt a témakört, mi az, ami most már az uniós döntéshozók asztalán van.

- Ezzel kapcsolatban vagy ezzel az ötlettel kapcsolatban a történet az áprilisra nyúlik vissza, amikor az Európai Bizottság egy rövid néhány oldalas dokumentumot kiadott, amiben az szerepelt, hogy ők év végéig a tavalyi orosz import kétharmados csökkentését tartják reálisnak, ebben ez körülbelül 100 milliárd köbmétert jelentene, tavaly 155 milliárd köbméter volt az import, és írtak néhány olyan javaslatpontot is, amit a helyettesítésre vonatkozóan elképzelhetőnek tartanak. Ennek a 100 milliárd köbméternek a felét az cseppfolyósított földgázból váltanák ki egy 20-24 milliárd köbmétert, tehát durván a negyedét, azt a megújuló energiahordozók és a hőszivattyúk penetrációjának terjedésének a fokozásával, körülbelül 15 milliárdot, azt a lakossági fűtési igények visszavágásával, és vannak még benne egyéb kisebb tételek. Azóta kiderült, hogy ez egy irreális javaslatcsomag, a Financial Times vadul irreálisnak nevezi, de mégis, amikor az olajembargó felmerült, akkor Kadri Simpson, az Európai Bizottság energiaügyi biztosa azt mondta, hogy még májusban a döntéshozók asztalára teszik a gázszállítások korlátozására vonatkozó javaslatcsomagot, akkor azt várta a bizottság, hogy az olajembargó hamarabb át fog menni a tagállamokon, ez nem történt meg, tehát még a javaslatcsomagot sem tette le az asztalra, de a rendelkezésre álló információk szerint a bizottság nagyon intenzíven dolgozik ezen a javaslaton, és alighanem a június második felében tartandó tanácsülésen sor kerülhet rá, vagy várhatóan sor kerülhet rá, hogy a tanács ezt is tárgyalja. Most ennek az intézkedésnek még súlyosabb következményei lennének, mint az olajembargónak, mert egyszerűen a gáz helyettesíthetősége az európai piacon az sokkal kisebb, mert az Európa egyrészt azért, mert az Európai Unió nagyobb mértékben kitett, csaknem kétszer olyan mértékben arányaiban kitette az orosz gáznak, mint az orosz nyersolajnak, másrészt azért, mert itt a fizikai infrastruktúra szerepe is jóval nagyobb, tehát az Európai Unióba érkező földgáz, orosz földgáz nagyobb mennyiségeiön, csővezetéken keresztül, és ezért ezeket a forrásokat nagyon nehéz helyettesíteni. Problémát okoz az is, hogy a cseppfolyósított földgáz esetében nagyon kevés a világpiacon rendelkezésre álló szabad forrás, az egyéb országok kapacitásainak egy jelentős része az előre le van kötve hosszú távú szerződésekkel, elsősorban ázsiai vásárlóknál, és hogyha lenne elég szabad gázkapacitás, akkor is az Európai Unióban rendelkezésre álló cseppfolyósított földgáz befogadására alkalmas infrastruktúra, illetve a szállítási, a kiépült szállítási infrastruktúra, ezek nem lennének képesek kezelni ekkora mennyiségű cseppfolyósított földgáz befogadását. A javaslatban azért vannak egyéb erősen vitatható tételek is, például a lakossági fűtési igények visszafogása, ez azon túl, hogy elég erős társadalmi kérdéseket felvet, hogy a bizottság az milyen alapon korlátozza a lakossági igényeket, hogy mondjuk csak 18 fokra fűtsék föl az otthonaikat, azon túl a technikai megvalósítása is erősen kérdéses.

- Elmondhatod, hogy 100 milliárd köbméterből, ez nagyjából mondjuk 15 milliárd forint.

- 15 milliárd forint, hát az nem kevés tétel, mondjuk kontrentális szinten sem.

- Nem kevés és vannak olyan hangok, amik egyébként ezt följebb csavarnák, tehát például egy körülbelül másfél héttel ezelőtt szintén a Financial Times megjelent egy elismert német elemzőnek a véleménycikke, amiben azt vezeti le, hogy ahhoz, hogy az ipari igények ne sérüljenek, a Németország meglévő lehetőségeihez mérten a lakossági igények nagyobb mérséklésére lenne szükséges. Ő amellett érvel, hogy 14 fokra kellene korlátozni a háztartásokat, mert szerinte ez az a hőmérséklet, aminél az épített infrastruktúra minősége az nem amortizálódik nagy mértékben, tehát egészen abszurd javaslatok is az asztalon vannak. Számos elemző egyetért abban, voltak ilyen összefoglalók, és nagyon sok elemző egyetért abban, hogyha a bizottságnak ez a kétharmados csökkentéses javaslata átmenne, akkor a következő fűtési szezonban ellátási problémákra és tartós áramszünetekre kellene fölkészülnie az Európai Uniónak, úgyhogy ezért ennek a gázkorlátozásokat érintő szankciónak tényleg nagyon súlyos következményei lehetnek, és talán még annyit érdemes hozzátenni, hogy a háború kirobbanása előtti egy év egyik fontos tanulsága az volt, hogy ha az orosz gáz mennyisége csökken az európai piacon, akkor az olyan mértékben megemeli a gázárakat, hogy kisebb volumen mellett is a pénzénél van Oroszország. Tehát részben ez az árrobbanás, ami az energiaválság, amit az energiaválság okozott, ez annak köszönhető, hogy Oroszország néhány tízmilliárd köbméterrel kevesebb földgázt szállított az európai piacra, mint a korábbi években. Most rossz belegondolni, hogy mi történne az árakkal abban az esetben, hogyha nem néhány tízmilliárd, hanem százmilliárd köbméterrel kevesebbet szállítana oda?

- Hát csak úgy, mint a hatodik szankciós csomag esetében, amikor olaj embargóról volt szó, hát valószínű itt is morális szempontok lapján dönthetnek majd. Meg tudjuk ezt előlegezni? Vagy azért mélyebbek a viták, mint korábban voltak?

- Az előbb ezt a morális szempontot elengedtem, de én erről mást gondolok. Én azt látom, hogy a legkézenfekvőbb magyarázat az Európai Bizottság motivációjára az az, hogy ők egyszerűen március elején olyan mélyen belesodródtak egy politikai pozícióba, hogy onnan nincs kiút. Tehát március 6-án, 7-én szinte valamennyi brüsszeli vezető az lenyilatkozta azt egyetemben egyébként az Egyesült Államok több vezetőjével, hogy az orosz agressziót csak energiaembargóval lehet megállítani, és az Európai Uniónak minél hamarabb be kell ezeket az intézkedéseket vezetni, és az azt követő hetekben is ezt a történetet mesélték el a sajtóban a nyilatkozataikon keresztül. Hogyha most kiállnának és azt mondanák, hogy márciusban, amit mondtunk, az nem volt igaz vagy nem volt elég megalapozott, az egy olyan politikai arcvesztést jelentene, amit nem szeretnének elkönyvelni. Én ezzel magyarázom, de valójában nehéz ésszerű magyarázatot találni arra, hogy miért ragaszkodnak ennyire a szankciókhoz.

- Közben a küszöbön van a karmoladó javaslat és váltsunk pláne erős egy pár szót.

- Ma tárgyalta az Európai Parlament az úgynevezett Fit for Fifty Five javaslatcsomagot. Ez egy tavaly nyári csomagja az Európai Bizottságnak, ami több részből áll, talán a leginkább vitatott komponense az egy új karbanadó javaslat, ami a lakosságot sújtaná, a lakossági épületekhez és közlekedéshez kapcsolódó energiafelhasználást, egy bonyolult módon, egy új, úgynevezett kvótakereskedelmi rendszert létesítenének, és ennek a keretében a kereskedőknek meg kéne vásárolniuk a lakossági szereplők kibocsátásaiért járó kvótákat, vagy az azt fedező kvótákat. Ez a tavalyi nyáron, amikor a bizottság letette az asztalra, akkor is egy nagyon nagy vitát váltott ki. Magyarország már akkor is ellenezte ezt az intézkedést, de voltak más országok is, például Franciaország, ott a sárgamellényes tüntetések emléke még eléggé intenzíven él a vezetőkben, de hát azóta kiderült, hogy ennek a társadalmi támogatottsága, az nagyon alacsony, a századvég ellen készítünk európai szintű közvélemény-kutatásokat, és rendre kiderül, hogy az európaiak 90 százaléka elutasítja ezt az intézkedést, ráadásul én szakmailag sem tartom megalapozottnak, pontosan azért, amit a beszélgetés legelején mondtunk, hogy az energiakeresleti árugalmassága az nagyon alacsony. Tehát ha mesterségesen megemeljük az energiaárakat a lakosságnál, akkor a fogyasztásukat nem fogják jelentős mértékben csökkenteni, így a környezetvédelmi haszna az intézkedésnek marginális lenne, alighanem itt arról van szó, hogy az Európai Bizottság egy új központi árbevételt szeretne magának kiharcolni, és ezzel finanszírozási szempontból is erősíteni a pozícióját, függetlenedni a tagállami kontroll alól. Aztán megérkezett az energiaválság, és egy meglepő fejlemény volt, hogy az energiárak felrobbanása mellett a bizottság továbbra is ragaszkodott ehhez a csomaghoz. Aztán megjött az orosz-ukrán háború, és továbbra is ragaszkodott a javaslatcsomaghoz, most már aztán tényleg semmi értelme nincs mesterségesen megemelni az árakat, hiszen azok már a többszörösükre emelkedtek az elmúlt egy évben, úgyhogy én úgy értékelem, hogy azzal, hogy a parlament ma leszavazta ezt a javaslatcsomagot, valójában győzött a józan ész.

- Van még hátra pár percünk nem beszéltünk még az atomenergiáról, amiben új elem, hogy a franciák beléptek, és egészen más pozíció van most már az Európai Unióban erről. A németek azért homlokegyenest tagadták hosszú időn keresztül. Magyarország egyértelműen tette a voksát amellett, hogy a Paks 2-t kivitelezni kell, szükségünk van rá. Hogy látod ezt a témakört? Esetleg ez kaphat-e valamiféle sallert a következő időszakban Brüsszelben, mármint az atomenergiával kapcsolatos törődés vagy újra pozícionálás helyzete?

- Én azt látom, hogy mind európai politikai szinten, mind egyébként globálisan egy nukleáris technológiai reneszánsz van kibontakozóban. Rendkívüli mennyiségű forrás áramlik a kutatás-fejlesztésbe ezen a területen, Franciaország mellett a britek is egy nagyon nagyszabású új programot jelentettek be. Egyszerűen sok ország eljutott addig a felismerésig, hogy nukleáris technológia nélkül az egyébként elfogadott klímavédelmi célok, az ellátásbiztonság jelentősebb sérülése nélkül és az energiadíjak jelentős növekedése nélkül nem valósíthatóak meg, és ezért változtatott a korábbi álláspontján. Egyébként Franciaország is néhány évvel ezelőtt, bár atom-nagyhatalom, Emmanuel Macron egy sokkal mérsékeltebb állásponton volt, és most pedig egy nagyszabású nukleáris programot hirdetett körülbelül másfél hónappal ezelőtt. Tehát én azt látom, hogy a nukleáris technológia az felfelé tör világszinten és az Európai Unióban egyaránt. Persze vannak olyan országok, akik továbbra is ragaszkodnak az elsősorban ideológiai megfontolásból elfoglalt korábbi pozícióikhoz. Egyébként Németország esetében is volt egy megbicsaklás körülbelül két hónappal ezelőtt, amikor úgy tűnt, hogy lehet, hogy még a meglévő erőműveiket tovább üzemeltetik, aztán végül ezt elvetették, tehát sokatmondó, hogy ennek az lesz az ára, hogy Németország például a széntüzelésű erőműveinek a tervezett kivezetését azt meg kell, hogy hosszabbítsa, tehát egy nagyon erős negatív klímavédelmi következménye lesz ennek a döntésnek.

- Okozhat-e problémát a mi esetünkben, hogy a Paks2-t orosz fél kivitelezi elméletileg.

- Elméletileg okozhat, erről egyelőre még nincs szó. Hát én azt látom, hogy itt az Európai Unióban most napról napra változik nagyon turbulensen a helyzet. Egyik napról a másikra jönnek elő olyan javaslatok, amikre egyébként a szakma nem számított addig. Én hogyha fogadnom kéne, akkor egyelőre inkább arra fogadnék, hogy a nukleáris technológiát ezek a szankciók nem fogják érinteni, egyszerűen azért, mert számos tagállam esetében ez egy olyan vörös vonal vagy egy olyan zóna, aminek nagyon súlyos következményei lennének. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok is, noha teljes energiaembargót hirdetett, azt nem terjesztette ki az urán szállítmányokra.

- Magyarország, energiaszegény ország, ezt mindenki tudja, minden kedves ragad, aki napi szinten elfoglalkozik energetikával. Nézzük a Paks2-nek a jelentőségét. Mit jelent ez Magyarország energiaellátása szempontjából.

- Egy pillanat Magyarország nem energiaszegény ország, tehát a legutóbbi Eurostat adatok alapján Magyarországon a fűtési nehézségek, küzdő háztartások aránya az 4,2 százalékos.

- Energiahordozókban talán, talán kevésbé vagyunk tehetősek, inkább úgy fogalmazok.

- Energia van, csak ugye az alap, a fázis az önimportból, de akkor visszakanyarodva a Paks2-re, mit jelent az energiaellátás szempontjából, mármint amennyiben a beruházás megvalósul.

- Én azt gondolom, hogy a paksi bővítésnek nincs alternatívája. Magyarország villamosenergia rendszere olyan mértékben támaszkodik a paksi atomerőműre, jelenleg körülbelül a belföldi termelés felét ez látja el, hogy azt nem lehet olyan időtávban kiváltani más energiahordozókkal, és pláne nem biztonságosan és megfizethető módon, mint amire szükség lenne, ráadásul, mint a fejlett országokban általában Magyarországon is folyamatosan nőnek a villamosenergia igények, tehát hogyha mondjuk 8-10 éves időtávban gondolkodunk, akkor egy nagyobb keresletet kell, hogy fedezzen az energiarendszer a mostaninál, és még azt is szerintem érdemes hozzátenni, hogy ez nem csak Magyarországra igaz, hanem az egész régióban, a következő években erőművek fognak bezárni, kapacitáshiány fog fellépni, tehát ilyen oldalról a paksi bővítés nem csak magyar, de regionális szempontból is egy fontos ellátásbiztonsági projekt.

- Hát amik szóba kerültek, azok azt jelentik, hogy nagyon átalakulnak teljes egészében általában végig a piaci viszonyok. Ha globálisan nézzük a térképet, ki az, aki most jól jár, mármint ebben a szituációban, nyilván a nagy energiahordozók birtokosai, de úgy összességében, mivel az Európai Unióra, az Egyesült Államokra, Oroszországra, egy-két olyan gazdasági régióra, Indiára, Japánra, amelyek egyébként kiemelkednek teljesítményük kapcsán a többi közül?

- Nagyon nehéz azt megmondani, hogy közép vagy hosszú távon a mostani, egyébként tényleg drasztikus átalakulásnak mi lesz a következménye. Egyrészt látszik egy nagyon jelentős elfordulás Oroszország részéről, az Európai Unióból inkább a keleti piacokra kezd koncentrálni, Indiára, Kínára, új infrastruktúrát, fejleszt új vezetékeket és így tovább. Emellett az Egyesült Államok az láthatóan törekszik arra, hogy az oroszok pozícióját átvegye az Európai Unióban, körülbelül egy hónappal ezelőtt az EU kötött egy hosszú távú szerződést, idén 15 milliárd és fokozatosan, 2030-ig 50 milliárd köbméterre cseppfolyósított földgázból, tehát egy ilyenfajta változás biztos, hogy lesz, ami szerintem még nagyon izgalmas, hogy a petrodollár hegemóniájával mi fog történni. Erre vonatkozóan már azért vannak olyan hírek, hogy ez megbicsaklik. Szaúd-Arábia már bejelentette, hogy az elszámolás egy részében áttér más valutára. Úgyhogy, úgyhogy hát nagyon izgalmas, érdekes változások vannak kibontakozóban, de egyelőre nehéz megmondani, hogy mi lesz egy-másfél év múlva.

- Magyarán még csak a bizonytalanság a biztos ebben a szituációban, nem? Mert most, amiről beszéltünk az elmúlt szűk egy óra leforgása alatt.

- Igen, szerintem amit érdemes kiemelni, az az, vagy ami számomra azért egy erős negatívum, hogy úgy látom, hogy az Európai Unióban egyelőre nem azon folyik a gondolkodás, hogy hogyan lehetne a saját pozícióját megerősíteni, hanem inkább mint egy kiszolgáltatott fél, úgy viselkedik, és az önálló szankciós döntéseiben pedig elég komoly károkat okoz saját magának.

- Köszönöm szépen a beszélgetést. A nap vendége Horthy Olivér, a Századvég Energia és Klímapolitika üzletágának a vezetője volt, a mikrofonnál pedig Szajlai Csabát hallották, hallgassanak bennünket éjjel-nappal.

Forrás:
Trend FM
2022. június 14.