Több közös pont van a francia és a magyar politika között, mint vitatéma, így volt miről beszélni Macron francia elnök és Orbán Viktor miniszterelnök párizsi munkavacsoráján. A legnagyobb közös pont az európai szuverenitás, de az atomenergia felhasználásánál, az európai fegyvergyártás támogatásában és az ukrán háború megítélésénél sincsen messze a két politikus véleménye. Nézzük a fontosabb témákat!
Az ukrajnai háború katalizátorként gyorsít fel olyan folyamatokat, amelyek Európa és az EU globális gyengülését eredményezik, illetve a XXI. század USA és Kína között zajló, nagy konfliktusában mellékszereplővé degradálnák. Európa jövőjéről Macron francia elnöknek és Orbán Viktornak is konkrét elképzelése van, amelyek között — a mainstream média által sugallt ellentéttel szemben — nagy az átfedés. A fő különbség, hogy Macron egy francia politikai vezetés alatt álló, a németek által finanszírozott német-francia tandemet lát a központban, míg a magyar álláspont regionális szövetségek (ilyen lenne a V4 általában, jelenleg inkább egyes szakpolitikákban), illetve ad hoc koalíciók alkujában hisz az állam- és kormányfők Európai Tanácsában (EiT) – írta Kiszelly Zoltán legújabb blogbejegyzésében.
Elsőként vegyük sorra azokat a témákat, amelyekben egyetértés van: A legfontosabb a föderalizáció párti intézmények hatalmának korlátozása és a nemzetállamok szerepének megőrzése, aminek szimbolikus csatatere az Európai Parlament (EP) által szorgalmazott Spitzekandidat-rendszer alkalmazása a 2024-es uniós választáson. Pont Macron és Orbán akadályozta meg 2019-ben, hogy a választáson legerősebb pártcsalád listavezetője (Manfred Weber) automatikusan az Európai Bizottság (EB) következő elnökévé váljon. A döntő szó így most is az állam- és kormányfőké maradna.
Mindkét ország számít a nukleáris energiára, ezért kilenc másik tagországgal elérték, hogy az atomenergia is klíma semleges minősítést kapjon és bekerüljön az EU Taxanómiájába. Ez azért fontos, mert az átlagban 40 éves francia atomerőműveket a 43 milliárd eurós deficitet felhalmozó EDF-nek fel kellene újítani, vagy — immáron alacsony nyomású technológiával — újakat kéne építeni, és a brüsszeli “zöld” pecsét nélkül nehéz lenne hitelt kapni ehhez.
A franciák is fenntartják együttműködésüket a Rosatommal, ellenzik az atomenergia szankciókat és még az Arabelle turbinagyártó cégbe is beengedték volna az oroszokat. Most, hogy a berlini kormány zöld gazdasági minisztere blokkolja a Siemens Paks 2-nek szánt szabályozó rendszerét, Budapest francia technológiával váltaná azt ki. A tét óriási, elvégre világszerte több tucat ilyen orosz atomerőmű épül, így a németek onnan is könnyen kiszorulhatnak.
Európa legfontosabb kérdése az ukrajnai háború, itt Macron is óvatos, nem nevezhető háborúpártinak. 2019-ben még a G7-csúcs előtt vendégül látta Putyin orosz elnököt Biarritz-ban, és — Scholz német kancellárhoz hasonlóan — tartózkodik Moszkva éles elutasításától: “Nem szabad Oroszországot megalázni!”, “Ukrajna nem veszíthet, Oroszország nem nyerhet!”, illetve a szűkös francia arzenálból is csak visszafogottan adnak fegyvert az ukránoknak.
A háború felértékelte a fegyvergyártást. Az európai kormányok a hidegháború után sokáig elhanyagolták haderejük fejlesztését, így a NATO-n belül továbbra is meghatározó amerikai védelmi garanciát Washington most fegyveripari exportra is felhasználja. Jó példa erre az amerikai F-35 vadászgép, ami akár másfél évtizeddel is kitolja a tervezett német-francia új közös harci gép iránti igényt. Magyarország francia harc helikoptereket vásárolt, amelyek egyes részeit már nálunk gyártják, így az amerikai fegyvervásárlások elterjedése csökkenti a beszállítói lehetőségeket.
Az EP előtt tavaly májusban tartott nagy beszédében Macron az Európai Politikai Közösséget (European Political Community, EPC) egy olyan “EU XXL” projektként vázolta fel, amely — teljes jogú uniós tagság nélkül — alternatívát kínál a földrész országainak, kimondatlanul és a háború utáni időszakra nézvést, akár Lisszabontól Vlagyivosztokig Fehéroroszország és Oroszország részvételével.
Az, hogy a franciák nyitva hagynák a kaput Moszkva előtt több tényezőnek is köszönhető: A történelemben többször jól jött, hogy az oroszokkal Németországot “két tűz közé” tudták szorítani. Azt mindenki tudja, hogy az ukrajnai háború után is lesz élet, így a nyersanyagokban továbbra is gazdag Oroszország a jövőben is vonzó piac marad. A Wagner-zsoldosok ráadásul sorra szorítják ki a franciákat és velük a német és magyar katonákat Közép-Afrika francia befolyási övezetéből (Mali, Kongó, Burkina Faso, Niger, stb.).
A két politikus abban is egyetért, hogy szükség van az EU és Európa stratégiai szuverenitására, ami az USA-val és Kínával való szemmagasság elérését jelenti a legfontosabb ágazatokban. Ez EU tagországai ettől messze vannak, főként a digitális technológia, a fegyvergyártás és az ipari termelés területén nő a szakadék.
Azért vannak olyan területek is, ahol eltér a két kormány álláspontja, pont itt jelenik meg a tárgyalás és a kompromisszum lehetősége. Az egyhangúan születő uniós hitelfelvétel döntések és a patrióta gazdaságpolitika miatt itt Budapest jobb helyzetben van.
A 120% GDP-arányos államadósságot maga előtt görgető Franciaország, a 160 százalékon eladósodott Olaszországgal és az euró(adósság)zóna többi déli államaival az Európai Központi Bank (EKB) lélegeztető gépe (kötvényvásárlása) nélkül csak drágán és a görögországihoz hasonló brutális megszorítások által tudná költségvetését finanszírozni. Sárközy elnök a nyugdíjkorhatár 60 » 62 évre emelése miatt bukott meg, amit Macron most 64 évre szeretne emelni, miközben Németországban a 67 évet a munkaadók szerint hetvenre kéne emelni a nyugdíjrendszer finanszírozhatósága érdekében.
Párizs és Róma a megszorítások helyett újabb uniós hiteleket szeretne, ám ha Lengyel- és Magyarország az elő uniós hitelcsomagból sem kapta meg a neki járó pénzt, akkor miért szavaznák meg az újabb uniós hiteleket? Brüsszel ráadásul ezeket is a “jogállamisági” politikai zsarolási eljáráshoz kötné, így azokat sem fizetnék ki, hiszen tényleg csak ez az egy érdemi zsarolási eszközük van e két szuverenista kormány ellen. Ha Varsó és Budapest megkapná a nekik egyébként járó uniós forrásokat, már nem tudnák őket zsarolni, pl. a többségi szavazásra való áttérésnél, migránskvótánál, vagy a genderpropaganda engedélyezésénél. Uniós hitelek nélkül Francia- és Olaszország nem tud a németek által csak a rezsicsökkentésre szánt 200 milliárd eurós nagyságrendben gazdaságélénkítő intézkedéseket hozni.
Ide tartozik a Maastrichti kritériumok, illetve a költségvetési fegyelmet szolgáló Six Pack (pl. az adósságfék) fellazítása, amiben Budapest inkább a “fukar” északi országokkal és a németekkel van.
Vita van az autózás jövőjéről is, hiszen a németek és autóiparuk beszállítói (csehek, szlovákok, lengyelek és magyarok) kitolnák a belső égésű motorok kivezetését és szintetikus üzemanyaggal (e-fuel) való felváltását, míg a franciák az atomerőművek és francia autógyárak piacát is biztosítandó, erőltetnék az elektromos autózásra való átállást. Az e-autózással Párizs Münchhausen báró módjára saját hajánál fogva húzná ki magát a mocsárból több legyet is ütne egy csapásra: Az e-autókhoz szükség van az immáron klíma semleges atomenergiára » fel kell újítani a francia atomerőműveket » gazdaságélénkítésre e-autó vásárlásara és az erőműfejlesztésre is fel lehetne venni uniós hitelt, amivel a francia gazdaság a németek kontójára tudná megőrizni versenyképességét a Biden elnök saját újraválasztására elindított Inflációellenes törvény (IRA) 400 milliárd dollárja által felturbózott amerikai gazdasággal szemben.
Macron elnök és Orbán Viktor országaik eltérő földrajzi fekvése, mérete és érdeke ellenére politikusként megtalálják azokat a közös pontokat és kompromisszumokat, amelyek nyertes-nyertes megállapodásokat eredményeznek. Ez — sajnos — még ritka az egyre inkább a játékelméletben zéró-összegű-játszmának nevezett modellel leírható európai politikában. Ezért is volt fontos ez a munkavacsora Párizsban.
Forrás:
https://hirado.hu/blog/cikk/2023/03/16/munkavacsora-parizsban
Kép: Emmanuel Macron francia köztársasági elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt az Elysée-palota udvarán (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)
2023. március 16.
