Dunaföldvár város a Duna jobb partján, Tolna-megye legészakibb csücskében terül el. A város fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont az ország közepén. A település földrajzi helyzetének, domborzati viszonyainak köszönhetően az őskortól kezdve lakott vidék.
A vaskorszak idején nagy számban éltek ezen a területen kelták A rómaiak a Duna jobb partján építették ki határvédelmi rendszerüket, a limest, melynek a Földvár területén található akkori kelta település, Annamatia is tagja volt. Ezenkívül a mai városon vezetett át az Óbuda (Aqinqum) - Eszék (Mursa) közötti hadi - és kereskedelmi út. Később a frankok foglalták el a területet, s mivel a korábbi időkből maradtak itt földsáncok, várak - elnevezték Zemognynak, mely Földtűzhelynek, Földvárnak felel meg - innen a város neve. A honfoglalás utáni fejlődését nagyban segítette, hogy 1131-ben II. Béla bencés monostort, apátságot alapított, melyet Szent Péter tiszteletére szenteltek fel. A XIV-XV. századtól már, mint mezőváros fordul elő egyes oklevelekben. Jelentős volt a vízi út, és a révátkelő is jelentős szerepet játszott a város fejlődésében. Szulejmán szultán a mohácsi csata (1526) után Földváron fogadta Buda város tanácsát, hogy tőlük a város kulcsait átvegye. A török uralom idején Jur Hisszari volt a település neve.
A város híres Csonka-tornyának keletkezéséről szintén hiányoznak a megbízható adatok. Korábban a IV. Béla király idején emelt lakótornyok egyikének vélték, de a régészeti kutatás azt mutatta, hogy az 1530-as évekből vagy csak kissé korábbról való. Miután a törökök elfoglalták a vidéket, erődítményt, sáncokat építettek itt, amihez a monostor és díszes templomának faragott köveit is felhasználták, és a vár körül település alakult ki. Így látta ezt Evlija Cselebi török utazó is, akinek 1663-ban készült leírását ismerjük. A várost és a Várat 1529-től birtokolták a törökök, uralmuk alól 1686 szeptemberében szabadult föl a város. A kipusztult települést a török kiűzése után magyarokkal, németekkel, tótokkal, és szászokkal telepítette be báró Mednyánszky László. Földvár a Rákóczi szabadságharcban nagy szerepet játszott, 1705 - 1710-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal Vak Bottyán és kurucai állomásoztak a Várban. 1703-ban Földvárt I. Lipót császár újra városi rangra emelte. Mária Terézia 1775-ben adott engedélyt egy országos, és minden héten heti vásár tartására. Az 1832-es oklevelek alapján, adatok tanúsága szerint a város sóhivatallal, postahivatallal, patikával, sörfőzdével, két révvel, közkórházzal, negyven dunai malommal, téglát és cserépzsindelyt égető kemencével rendelkezik. Dunaföldvár lakóinak nagyobb része gabonát, kendert, szőlőt termelt. A városnak ekkor 349 iparosa volt, orvosai száma négy, a közigazgatás magas szintű.
A szabadságharc utáni önkényuralomban 1858-ban tűzvész pusztította el a város egynegyedét. Az ipar céhes keretek között tovább virágzott. A dunaföldvári Duna-hidat 1928-30 között építették. 1944-ben az itt tartózkodó német katonák földobbantották, az újjáépített híd 1951-ben került átadásra. 1910-től a település járási székhely szerepét töltötte be, de a II. világháború után a jelentősebb intézményeket elvitték Földvárról, városi rangját is elveszítette, melyet 1989-ben kapott vissza újra.
A város lélekszáma jelenleg kb. 8500 fő. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,8%-a magyarnak, 2,2% cigánynak, 0,8% németnek, 0,2% románnak mondta magát,15,7% nem nyilatkozott. A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 43,1%, református 5,4%, evangélikus 1,4%, görög katolikus 0,1%, felekezeten kívüli 21,6%, 27,7% nem nyilatkozott.
Intézmények:
- Polgármesteri Hivatal,
- Dunaföldvár Dunaföldvári Művelődési Központ és Könyvtár
- Dunaföldvári Eszterlánc Óvoda, Bölcsőde és Konyha
- Dunaföldvár Család-és Gyermekjóléti Szolgálat és Alapszolgáltatási Központ
- Beszédes József Általános Iskola
- Magyar László Gimnázium
- Napsugár Idősek Otthona