Dunaszentgyörgy a Dunamenti-síkságnak a Dunántúlra átnyúló részén, a Tolnai-Sárköz és a Dél-Mezőföld találkozásánál, Pakstól 10 km-re DNy-ra fekszik. A település közelében fekvő mezővárosok Paks, Fadd, Tolna, valamint a község mellett elhaladó római és középkori úthálózat nagymértékben befolyásolta a település fejlődési ütemét, és egyben bekapcsolta a térség gazdasági vérkeringésébe. Az előkerülő nagyszámú kőkori, bronzkori, keltakori, római, népvándorlás-kori, avar és Árpád-kori régészeti lelet és feltárás a település történelmi múltba visszanyúló voltát mutatják.
A település ősidők óta lakottságát mutatják a Daróczy- és a Jeszenszky puszta környékén talált szemcsés agyagú prehistorikus edénytöredékek. Római korból származó épület falmaradványokat és római pénzérméket tártak fel az egykori község É-i részén, a Sánchegy és a Várdomb környékén. A község Árpád-korban lakott voltát bizonyítja egy S-alakúan meghajtott fülönfüggőből és hajgyűrűből álló lelet, valamint Eötvös Károly földbirtokos és szomszédainak udvarán feltárt Árpád-kori sírmező. A község első írott forrása az 1384-ben kelt oklevél, mely Feledi Gáspár Gömör vármegyei család birtokában, tünteti fel a települést. A kalocsai káptalan 1424. évi oklevele “Magnamviam, que de villa Zenthgurg od predictam villam Faad duceret”-ként említi a községet. 1471-ben a helység a fejérvári káptalan birtokához tartozott. Mivel egyházi birtok volt, valószínű, hogy templom vagy kápolna már állt a községben, melynek védőszentje Szent György volt. 1526-ban II. Lajos Mohács felé vonulva seregével augusztus 6-án érkezett Szentgyörgy közelébe. Brodarics István szerémi püspök, a király kancellárja innen írt levelet Mária királynénak, amelyben a leendő végveszély részhírét igyekszik eloszlatni és kéri a királynőt, hogy maradjon Budán. 1565-ben Szentgyörgy falu a paksi bérlethez tartozott, s jövedelmeinek végösszege 32833 akcse volt 95 kapu után. A település megsínylette a római provincia, a tatár és a török hódoltság évszázadait, az 1703. év utáni összeírásokban már Szentgyörgyöt puszta vagy lakatlan helyként említik, így valószínű, hogy közel 15-20 évig a terület teljesen lakatlan volt.
Az 1718-1740 közötti években a Nyitra, Bars, Gömör, Veszprém és Zala megyéből érkező betelepülők létrehozták Tolna vármegye egyetlen nemesi curialis községét. A betelepülő kisnemesség a földesúrtól Fördős Mihálytól 25 forintért béreltek egy szekció földet. 1718-ban Dunaszentgyörgynek 444 fő lakosa volt, ebből 75-80 zsellér, a többi nemesi rangú volt. A települést körülvevő lápos-ingoványos területet 1870-ben a Fadd-Paks csatornával csapolták le, így növelték a község művelhető földterületét. Szentgyörgy lakossága az 1809. évi utolsó nemesi felkelésben a tolnai lovasszázadot és a gyalogzászlóaljat jelentős számmal képviselte. Az 1848-as forradalom és szabadságharc csatáiban részt vett nemzetőrök és népfelkelők Tolna Megyei Honvédek Névjegyzékében számos dunaszentgyörgyi születésű lakos szerepelt.
1944 novemberében Dunaszentgyörgy és környéke átvonulási front területévé vált. A község második világháborús embervesztesége közel 100 fő volt. 1957-ben megalakult Szentgyörgy első mezőgazdasági szövetkezete, Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven.
A rendszerváltás eseményei közé tartozott 1993 márciusában a Dunaszentgyörgyi Mezőgazdasági Szövetkezet létrejötte. A kárpótlás keretében a 348 tagnak részarány tulajdon juttatás céljára 1992-től jelöltek ki földeket a község 3017 hektár területén. Ma Dunaszentgyörgy 2550 lakosának a Paksi Atomerőmű Vállalat adja a legtöbb munkalehetőséget.
• Református templom (1783)
• Katolikus templom Szent György tiszteletére (1996)
• Szent György-napi búcsú
• Szüreti bál
• Falunap
Dunaszentgyörgy település kivételes természeti adottsággal rendelkezik. Ez a Dunaszentgyörgyi-láperdő. Ma két jelentősebb csatorna határolja: a Csámpai-patak és a Dunaszentgyörgyi-mellékcsatorna, melyek szabályozzák vízháztartását, vízkészletét. A terület növényzetét csatornaszegélyi égeresek, magassásos-kékperjés foltok, fás legelők, fűzmocsarak és fűzlápok, nádasok, mocsári magaskórósok, magas füvű kaszálók természetes mozaikjai alkotják. A változatos termőhelyek következtében flórája is igen gazdag, eddig 17 védett növényfaj került elő. A legértékesebb közülük a békaliliom, a tőzegpáfrány, a fekete galagonya, vagy a kisfészkű aszat. A nedves élőhelyeken előforduló kétéltűek (pl. dunai tarajos gőte, barna ásóbéka, mocsári béka, zöld varangy), és hüllők (pl. rézsikló, mocsári teknős, fürge gyík, zöld gyík,) száma is jelentős. A fokozottan védett haris és kerecsensólyom is költ a területen, 2011-ben pedig fészket rakott az első fekete gólyapár is. A Duna-völgy természetes vegetációja jelentősen visszaszorult, így a láperdő megőrzése nagyon fontos természetvédelmi célkitűzés, ráadásul a terület a Natura 2000 és a Duna-menti zöld folyosó hálózat részét is képezi. A Sárközt mára szinte kizárólag mezőgazdasági művelés alatt álló szántóföldek jellemzik, a láperdő a térség kiemelkedő jelentőségű, egyik utolsó zöld szigete.
Az elkövetkezendő időben sok feladatot szeretnénk megvalósítani, melyek az alábbiak: felújítani a volt KRESZ-parkot, futópályát kialakítani, több padot, kukát kihelyezni, a közbiztonság érdekében a kamerarendszert kiépíteni. Az a cél, hogy minden korosztály találjon itt valami kikapcsolódási lehetőséget.
