Fadd Nagyközség két nagy földrajzi tájegység a Mezőföld és a Sárköz találkozásánál fekszik félúton Szekszárd és Paks között, a festői szépségű faddi holt-Duna partján. A kedvező földrajzi adottságok miatt a térség már az ősidők óta lakott terület volt, amit a kelta, római, avar, honfoglalás kori leletek leletek bizonyítanak. A község határában húzódott a Mursa – Aquincum közötti római limes, amelynek földtani nyomai a mai napig láthatók. A község elnevezéséről hiteles adatok nincsenek, a tudósok szerint a veszprémvölgyi apátság 1003-as, illetve a tihanyi apátság 1055-ös alapító levelében szereplő Patadi település Faddal azonos. A település fekvése – három város, Szekszárd, Tolna, Paks – miatt önálló vonzáskörzete nem alakulhatott ki, a megélhetést a mezőgazdaság a szolgáltatások illetve a szomszéd városok üzemeiben végzett munka biztosítja a mai napig. Az említett körülmények miatt a lélekszám 4-5 ezer fő között változott az elmúlt évtizedekben, jelenleg 4300.