Nagykónyi

Nagykónyi már a XIII. században népes település volt Tolna megye északnyugati részén.
Címere: álló, csücskös talpú pajzs, kék mezejét felfelé úszó három aranyló hallal díszített vörös jobb haránt pólya osztja meg. Jobb oldalon (részben takarásban lévő) arany, küllős malomkerék fölött karmaiban aranyszablyát tartó, kiterjesztett szárnyú vörös bagoly repül. Bal oldalon lebegő, ötágú (három levél között két gyöngy), rubinokkal ékesített, nyitott aranykoronából aranyos karóhoz kötve szőlőtőke növekszik jobbra lecsüngő vörös fürttel, jobbra és balra hajló zöld levelekkel.
A pajzson enyhén jobbra forduló, fekete bélésű, pántos, természetes színű tornasisak helyezkedik el, nyakában aranyszalagon aranymedalionnal. A sisakra helyezve megjelenik ismét a címerképből ismert korona, melyből fekete törzsű, zöld lombozatú fűzfa növekszik.
A foszlányok: jobbról kék és arany, balról vörös és ezüst.
A címer a település 700 éves múltját idézi. Kialakulásában meghatározó szerepe a Koppány-pataknak lehetett, amelyet már 1055-ben a tihanyi apátság alapító levele említ Füzegy (Fizeg, Fyzeg) néven, a címeren pedig a vörös harántpólya jelképez. A három aranyló hal felidézi az egykori halbőséget: a török időkben a település a koppányi szandzsák élén álló agának sok száz akcsével adózott halastava után. Ugyancsak a hajdan fűzfával benőtt patakpartot idézi emlékezetbe a sisakdísz fűzfája és az arany malomkerék, amely a vízimalmok és vízimolnárok sokaságára utal.
A szablyával a karmában felröppenő bagoly arra céloz, hogy a régi időkben a település határában állt Bagó-hegyi vár jelentős szerepet töltött be a közlekedés ellenőrzésében (már a XI. században országút vezetett erre), másrészt kiemeli a helybéliek művelődés iránti hajlandóságát. (Nagykónyinak negyven esztendővel előbb volt iskolája, mint kőtemploma.)
A koronából növekvő szőlőtőke érzékelteti, hogy a szerémi borvidék török kézre kerülését követően Nagykónyi vidékén is felvirágzott és évszázadokra meghatározó jelentőségűvé vált a szőlőtermesztés. A szőlőből préselt bor, mint a keresztény miseáldozat része, egyben a lakosság vallási érzületét is hangsúlyozza. Az arany szőlőkaró pedig a település nevére utalhat, ugyanis első írásos említéseiben Kulni alakban szerepel, amelynek alapszava a szláv eredetű kul “hegyes karó, kitűző cölöp” jelentésű.
A korona arra emlékeztet egyrészt, hogy a község török utáni újratelepítésében szerepe volt az uralkodónak, I. Lipót császárnak is, másrészt pedig bizonyítja a helység függetlenségét, autonómiáját, önkormányzatiságát is.
A sisak szimbolizálja az évszázadok alatt tanúsított hősi helytállást, amely e vidék lakóit jellemezte mindig is, s emléket állít a szabadságküzdelmekben és világháborúkban elesett hősi halottainak és áldozatainak.
A foszlányok a mai élet színességét, a virágzó életigenlést és a szebb jövőbe vetett hitet ábrázolják.
Fekvése
Tamásitól 7 kilométerre délnyugatra fekszik a 61-es főút mentén. Iregszemcsével és Újireggel a Tamásit mentesítő 651-es főút kapcsolja össze, Törökkoppányon át Somogyacsáig a 6508-as út indul ki a településről nyugati irányban.
Története
Nagykónyi népes település volt már a 13. században. A község 700 éves múltját idézi a település címere is. A Koppánynak meghatározó szerepe lehetett a település kialakulásában, amint a címeren látható vörös harántpólya és a halbőségre utaló három aranyló hal is mutatja. Az arany szőlőkaró a település régi nevére utalhat (Kulni), melynek alapszava a szláv eredetű kul ("hegyes karó, kitűző cölöp"). A bagoly a címeren arra utal, hogy a település határán állt a Bagó-hegyi vár, amely fontos szerepet töltött be a közlekedés ellenőrzésében (országút vezetett erre már a 11. században).[3]
A felsőnyéki, döbröközi és a dombói (ma Dombóvár) várakat egy bizonyos III. János birtokolta, aki a Héder-nembeli oligarcha kőszegi család sarja volt. 1333–1335-ben a pápai adókönyvek szerint Péter volt a kónyi plébános. Száz évig nincs hír a településről. Medgyes-Ireg eladásánál 1419-ben Kónyi István unokája András adatolt, mint tahi Tah Miklós rokona. Györgynek, aki a Szűz Mária tiszteletére szentelt nagykónyi templom plébánosa volt 1423-ban, Rómából teljes búcsút engedélyeznek. Újabb száz év telik el, amíg 1526-ban egy nagykónyi nemes, Ostba Mátyás kerül említésre. Nagykónyi a koppányi szandzsákhoz tartozott a török hódoltság idején. Az Esterházyaknál az 1622. évi összeírásban a település a koppányi vár tartozékaként szerepel. Az adókönyv 1651–1652. évi írása szerint Kónyi lakatlan. Az Eszterházy adókönyv 1669. évi írása alapján rácok lakták a települést. Pusztaként említik ismét 1696-ban. Lipót király 1702-ben herceg Esterházy Pálnaknak adományozta Kónyit. A török kiűzése után a földesúr 1701. április 24-én engedélyt adott Nagy Miklósnak Kónyi, Kulcsár és Inok benépesítéséhez. Akik letelepedtek, három évig minden robot és teher alól mentesek lettek.
A kuruc háborúban a rácok tizenhat házat gyújtottak fel Kónyiban. Török Istvánt és Török Jánost megölték, de lakosok átvészelték a támadást és az állatok nagy része is megmaradt. Országos összeírás szerint a falunak 1715-ben száztíz, 1720-ban százhúsz lakosa volt. A kónyi hídon a helyi uraság vámot szedett. A falunak nem volt papja a török kiűzése után. A falu temploma földig volt rombolva, ezért egy kijelölt házban tartották az istentiszteletet. 1719-ben a régi romok fölé építettek fa templomot. Ebből lehetett következtetni hogy Kiskónyi északnyugatra volt. Újhelyi Mihály Gábor volt a település első plébánosa 1721-ben. A templom hajója fa szerkezetű volt az 1733. évi írás szerint. A szentélye téglából, teteje nádból készült, elején fa torony volt két haranggal. A településen lévő iskola igazgatója 1722-ben Horváth János volt. Nagykónyiban hétszáz embert számoltak össze 1753-ban. 1848-ban tűzvész pusztította el a falu egy részét a hagyomány szerint. Ezután német ajkú családok költöztek be egy-két évtizeden keresztül. A Bach-korszakban betelepült németek kedvezményeket kaptak.
A II. világháború idején Kónyi környékén komolyabb harcok nem voltak, de lakosság vesztesége hetvenkét főt tett ki, az 1941-es és 1949-es népszámlálás adatainak különbségéből következtetve. A veszteség hősi halottakból, deportáltakból, kitelepítettekből, új hadifogságba kerültekből állt. A település lakóinak fő foglalkozása mindig az állattenyésztés és a földművelés volt. A falu népe e két termelési ágat a kor színvonalának megfelelően művelte. Az itt élők életében a mai napig fontos szerepet tölt be a szőlőművelés. A méhészkedésnek is fontos szerepe volt a faluban. 1945 előtt viszonylag nagy volt a törpebirtokosok száma, de a földnélküliek rétegéhez is elég sokan tartoztak. Az első termelőszövetkezet 1948-ban alakult Alkotmány TSZ néven, ez viszont kevés tagot számlált. 1949-ben vezették be a villanyt a faluba, és kövesutat építettek Nagykónyi és Kocsola között. 1960-ban megalakult a Haladás TSZ, ezzel megszűnt az egyéni gazdálkodás. Az 1994-es adatok szerint ezernégyszáznyolcvanöt fő a falu lakóinak száma. Az 1960-as évek után egyre több családban jelent meg a gépkocsi, televízió és a korszerű háztartási gépek. Az 1871-ben épült két tantermes iskolát hat tantermesre alakították, 1986-ban három tanteremmel bővítették.

2. Milyen látványosságok vannak a településen, amik egyedivé teszik? (kulturális, természeti, turisztikai különlegességek bemutatása) Max. 500 karakter

• Szent Vendel szobor: Szent Vendel a jószágtartók védőszentje. 1908-ban emelték a szobrot. Azokban az időkben kivétel nélkül minden háznál tartottak kisebb-nagyobb jószágokat.[11]

Nagykónyi szent Vendel szobor
• Szentkút és a Rókus-kápolna

Nagykónyi szentkúti Rókus kápolna

Nagykónyi szentkúti Rókus kápolna belső
A tizenkilencedik század végén ezen a helyen csak egy jelentéktelen forrás nyomai látszottak. Az ezerkilencszázas évek első évtizedében e vidéken egy lázzal összekötött fekélyes, daganatos, ragályos különös betegség (kolera) lépett fel, mely betegségtől nem csak a helybeli, de a környékbeli lakosságnak is sokat kellett szenvednie. E betegségben szenvedők csak vizet kívántak, és ezen óhajukat e kis forrás vizével elégítették ki. Mindenkinek a bámulatára, mindazok, akik e kis forrás vizéből ittak, e lázas betegségből gyorsan kigyógyultak és rövid pihenés után újult erővel folytathatták munkájukat. E különös esetnek a híre igen gyorsan messze vidékre elterjedt, úgyhogy ezentúl a nép tömegesen kereste fel ezt a helyet, hogy otthon fekvő betegeik számára e gyógyforrás vizéből hazavigyenek. E forrás vizétől igen sokan visszanyerték egészségüket, ezért e forrást “Szentkútnak” nevezték el. Így járt el Csima Ferenc és neje Jánosi Rozália is. Csima Ferenc fogadalmat tett, ha megmenekül e ronda betegségtől, ő és családja kápolnát épített erre a helyre a betegek gyámolának tiszteletére, szent Rókusnak. A kért segítség nem maradt el, ahogy a fogadalom sem. Ezért 1907-ben megépült a Rókus kápolna a szentkút melletti tisztáson. A kápolnát és környékét Csima Ferenc és neje, később fiuk, Csima Ignác és neje, Sött Katalin gondozták, szépítgették. A kápolna felépülése után körmenetben éneklő asszonnyal, gyertyákkal, mécsesekkel rendszeresen kijártak az emberek imádkozni szent Rókushoz, hogy megvédelmezze őket a betegségek ellen. Szent Rókus napja (augusztus 16.) a Nagykónyiak fogadott ünnepe volt. Ilyenkor misét mondtak a kápolnánál. A kápolna 1930-ban került először felújításra, ami egy szép Mária faszobornak adott otthont és egy szent Rókus-képnek. A szobrot egy nagy árvíz hozta Kocsola felől magával. 1997-re az állapota gyászosan leromlott. Ekkor újította fel a vadásztársaság abból a fogadalomból, hogy létrejöhettek. A szent kutat kikövezték és elhelyeztek egy Norton kútat. Tetteiket Hubertusz mise koronázta. 2020-ra a kápolna állapota és környéke megint csak leromlott. Ekkor Sütő Ignác és családja révén újabb felújításra került a kápolna és környéke. 2020. június 4-én Trianon 100., gyászos évfordulója alkalmából a kútfőre márvány keresztet emelt a Sütő család.

Híres emberek
• Itt született 1907. július 27-én Sárdy János színművész, operaénekes.
• Itt született 1912. június 21-én Szőke Lajos szobrászművész.
• Itt született 1923. január 1-jén Tamási Lajos költő.
• Itt született 1940. október 18-án dr. Szabó József magyar nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára, kb. 250 publikáció, cikk, tanulmány valamint 8 könyv (ebből 4 nagykónyi vonatkozású) szerzője
• Itt született 1946. szeptember 13-án dr. Orbán Gyula vegyészmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli tanára, megannyi emberi gyógyszer és állatgyógyászati termék feltalálója.

Hagyományok
Nagykónyi kulturális élete igen színes múltra tekint vissza. Bár a mai emberek életében már csak halvány emlékfoszlány, a farsangnak régen külön hagyománya volt. Korábban két napon át tartott ilyenkor a mulatozás és a harmadik napon 11 órakor ért véget. Farsang után következett a hamvazószerda, amit itt régen kántor szerdának hívtak. A bál csak másnap szokott kezdődni régen.
Tavaszi hagyomány volt a májusfaállítás: a kislányoknak csak orgonát tűztek a kerítésre a kiskapu mellé, de a nagyobb lányoknak, akiknek már szeretőjük is volt, májusfát állítottak a házuk elé. Az őszi szüreti felvonulás mai napig élő hagyomány. A település hagyományos régi viseletéhez tartozik a pille, egy különleges fejdísz, mely más népviseletekben is fellelhető, de mindnek egyedi a kialakítása, formája.

Az elmúlt 10 évben egy polgármesterváltásnak köszönhetően erőteljesebb lett a fejlődés falunkban. Utak, járdák épültek, továbbá felújításra kerültek az Önkormányzati fennhatóság alá tartozó épületek (Óvoda, Hivatal, Főzőkonyha, Közfoglalkoztatási telephely). Egy korszerű üzemet is felépítettünk, ami jelenleg húsfeldolgozóként működik. Az elmúlt 10 évben a lakosságszám lassú csökkenést mutat, a fiatalok elvándorolnak, az idősek elhunynak. Turisztikai vonzerő nagy részét jelenleg a korszerű játszótér és szabadidőpark, továbbá a Szent Rókus kápolna szolgáltat. A helyi munkaerőpiac elég gyengének mondható sajnos, ami nagyrészben Tamási város közelségének, és a környező gyáraknak köszönhető. Jövőbeli terveink között szerepel egy korszerű tornacsarnok felépítése, a szabadidőpark bővítése (játszótér, futópálya, gasztronómiai hely), csapadék víz és szennyvízrendszer kiépítése vagy korszerűsítése és folytatólagosan az utak felújítása, járdák építése. Turisztikai szempontok szerint tervbe van a vasútállomás átépítése, és várjuk a kerékpárút kiépítését is, ami nagyban megnövelné a turisztikai látogatottságot.