Pincehely

Pincehely Nagyközség Tolna megye északi részén helyezkedik el a Kapos folyó mindkét partján. A jobb parton elterülő részt Görbőnek nevezik, mivel közigazgatásilag 1931-ig önálló település volt, a gyakorlatban azonban összenőtt Pincehellyel. A falut északról, délről és nyugatról jó minőségű szántóföldek és rétek veszik körül, keleti irányból pedig a Tolnai Hegyhát nyúlványai határolják. A község lakossága meghaladja a kétezer főt. A lakosság korösszetétele vegyes. Az idősebb korosztály arányának emelkedése jellemző, a természetes fogyás sajnos éves szinten - 5 - 20 fővel érinti a lakosságot.
A település a nevét legvalószínűbb feltételezések szerint a Pincehely körüli nagy kiterjedésű szőlős dombokról kapta. A szőlő a település címerében is helyet kapott. A szőlővesszőkkel körülvett kitárt kapu a Pincehely vendégszeretetét szimbolizálja. A település újkori története nagyban megegyezik a környékbeli, Tolna megyei települések történetével. A török kor alatt szinte teljesen elnéptelenedett, ezt követően az Esterházy herceg magyar lakosokkal telepítette be a területet, akik hamar az elnéptelenedett megye élére repítették Pincehelyt. A 18. században a mezőváros a megye legnépesebb települései közé tartozott.
Pincehely körül hatalmas nagyságú, viszonylag sík területű szántóföld található. Ennek ellenére a helyi lakosságnak csak kis része foglalkozik mezőgazdasággal. Akik gazdálkodnak, másodállásban teszik a főállásuk mellett. Napjainkban a helyi lakosság vállalkozásból, szolgáltatások nyújtásából és a közelebbi nagyvárosok gyáraiban vállalt munkákból élnek. Az Önkormányzat a legnagyobb munkáltatók közé tartozik, hiszen a Polgármesteri Hivatal mellett más intézményekben is foglalkoztat alkalmazottakat.
Pincehelyen 8 osztályos általános iskola, óvoda, községi könyvtár, Művelődési ház, Gondozási Központ, Közétkeztetési Konyha, erdészet működik. A központban található cukrászda is kedvet mind a helyi mind pedig az átutazó vásárlók körében. A település vasútállomással is rendelkezik.

Pincehely egyik legnagyobb büszkesége a Csehfalvay kúria. A kúriát a 19. század elején építtette a megyei nemességhez tartozó Csehfalvay család. Vörösmarty Mihály, a romantika hazai irodalmának nagy alakja 1822 és 1823 között egy évet e ház falai között élt, mikor kötelező joggyakorlatát a vármegyei alispánnál töltötte, aki történetesen "munkaadójának" Perczel Sándornak volt sógora. Vörösmarty jól érezte magát Pincehelyen és Görbőn, romantikus lelkületének jót tett a környék és a vendégszerető emberek.

Pincehely a kiváló fekvése és a természeti szépségei mellett büszke a népi hagyományaira is. Ennek egyik legszembetűnőbb tárgya a népviselet. Különösen a pille, mint népviseleti darab. Az 1930-as, 40-es években élte a népi viselet a fénykorát vidékünkön. A bőszoknyákhoz gyakran a szoknya anyagával megegyező felső részt is készítettek, az anyaghasználatban a brokát selyem, a kasmír, a bársony fordultak elő leggyakrabban. A fiatal lányok, asszonyok ünnepi viseletük alá 5-6 alsó szoknyát is fel szoktak venni. A viselethez tartozott a pille, melyet a friss házas asszonyok hordhattak az esküvő éjjelétől pár éven keresztül. Ez egy selyemmel, vagy más textillel bevont, hímzett vagy egyéb módon díszített, kontydobozból és két szárnyból álló fejdísz volt, amit a nők a hajukból összetekert kontyra erősítettek. A fejdísz lepkéhez hasonló alakjáról kapta az elnevezését. A pillét a Kapos-Koppány menti magyarok lakta 17 településen használták, ez a fejfedő kizárólag erre a vidékre, annak is ezen településeire jellemző.

Napjaink egyik legnagyobb, hosszú távra kiterjedő problémája a demográfia kedvezőtlen alakulása. Az ország kevés települése mentesül ez alól a probléma alól. A térségek többségében, így Pincehelyen és térségében is a lakosság öregedése, valamint a fiatalabb lakosság elvándorlása a jellemző. A jövőkép alakításakor arra kell tekintettel lenni, hogy ezt a folyamatot visszaszorítsuk, vagy elfogadható szinten tartsuk. Intézményi hálózatunk, épületeink, útjaink egy része rossz állapotban vannak. A jövőben ezeket kell felújítások során színvonalassá fejleszteni, olyan szintre, hogy az azokat használó helyi polgárok számára 21. századi szolgáltatásokat nyújthassanak. Fontos továbbá a közterületek folyamatos megújítása és gondozása, mely a lakosság komfort érzetét befolyásolja. Hosszú távú cél tehát az, hogy fejlesztések által a település még élhetőbb és kényelmesebb legyen, hogy a helyi lakosokat itt tartsa, a vidékieknek pedig kedvező alternatívát biztosítson a letelepedésre.

chevron-down