Sióagárd

Sióagárd a Mezőföld déli csücskén, a Sió és Sárvíz közötti hátságon, a megyeszékhelytől, Szekszárdtól nyolc kilométerre fekszik. A síkra épült falu mellett magasodik a Leányvár, a Hegyhát legdélibb nyúlványa, mögötte a szekszárdi dombok látszanak.

A település nevének eredete nem bizonyítható, több feltételezés is fellelhető: a Hunyadiak korából származó oklevelekben több ízben is felbukkan az Agari család neve, ennek kicsinyítő képzős változata az Agárd. A másik, szintén mozaikszerű adatok alapján az „ágár” régi magyar szavunkból származik, melynek jelentése: fűzcserjékkel benőtt zátony. A Sió előtag 1913-ban kerül a falunév elé a megkülönböztetés igénye által. Megélhetési lehetőségek a településen: évszázadokon át hagyományosan a mezőgazdaságból élt a falu népe, ma már azonban leginkább a közeli megyeszékhelyen dolgozik a lakosság nagy része.

Intézmények: Óvoda és családi bölcsőde, általános iskola (alsó tagozat), polgármesteri hivatal, fiókkönyvtár, tájház, közösségi színtér, egészségügyi alapellátás, családsegítő központ, gyógyszertár, posta, takarékbank

Lakosságszám: 1272 fő, átlagéletkor: 44,2

Sióagárdot egyedivé tevő kulturális, természeti és turisztikai látványosságok: Tájház: középparaszti porta 1939-ből, ahol a falu néprajzi gyűjteménye látható. Hagyományok háza: a nemrégiben felújított épületben a néprajzi gyűjtemény mellett egy szakrális kiállítás is látható, amelynek anyagát a falu lakói adták össze.

Kövesdi Mihály sióagárdi naiv festő állandó kiállítása a helyi művelődési házban. Templom: a Sióagárd központjában álló templom 1886-ban épült, több építészeti megoldása a pécsi székesegyházra emlékeztet. Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel.

Hímzésmúzeum: Vargáné Kovács Veronika helytörténeti textilgyűjteménye a Leányvárban, mely az országban egyedülálló sióagárdi népviseletet és díszítőművészetet mutatja be az 1800-as évektől napjainkig.

Leányvári pincefalu: bronzkori földvár, ma mintegy 300 pincével, a Szekszárdi Borvidék része, a borút egyik gasztronómiai fellegvára.

Kivételes adottságok, hagyományok:

A Leányvár legmagasabb pontjáról páratlan látvány nyílik a Sió és a Sárvíz összefolyásánál található falura, a két folyóra és a környező tájra. Egyre több kiránduló, kerékpározó keresi fel a vidéket. Sióagárd zsákfalu, ez az adottság inkább előnyére válik a településnek: a biztonságos, rendezett, egykor nagyon zárt faluba egyre több fiatal család telepszik le.

Sióagárd híres egyedi népviseletéről. A rendkívül dekoratív, gazdag motívumkincsű öltözetet még ma is magukra öltik a helyiek, leggyakrabban egyházi ünnepekkor: Húsvétkor, Úrnapján, Pünkösdkor, valamint Szüreti Nap, vagy falunap alkalmából.

A Leányvár ad otthont minden évben a Sió-menti országos halfőző versenynek, amely gasztronómiai különlegességein túl a hagyományőrzés egyik alkalma is. A rendezvény mára már több évtizedes múlttal bír.

A település jövőképe. Tovább folytatódik a településen a fiatal családok beköltözése a megüresedő házakba. Városias jelleg erősítése szolgáltatás és infrastruktúra terén. Turisztikai fejlesztések, hiszen része vagyunk a Szekszárdi Borvidéknek, ezen belül főleg a két folyó (Sió, Sárvíz) aktív turizmusának kihasználása (vízi, kerékpár…). Leányvár a Borvidék egyetlen pincefaluja, így a nagytömegű (nem a luxus minőséget kereső) turisták célállomása lehet. A gasztronómián kívül a programturizmus lehetősége. Fejlesztési stratégia a közterületek fejlesztése, aktív sporthoz kapcsolódó fejlesztés, turizmushoz kapcsolódó fejlesztés. Reményeink szerint a lakosság átlagéletkorának csökkenése, több fiatal, gyerekes család. A turisztikai vonzerő növelése és lépések a fejlesztések elindításában. A helyi vállalkozók támogatása infrastruktúra fejlesztésekkel.

chevron-down