A település történetét 1930-tól ismerjük és számítjuk pontosan, de az ez előtti időkből is vannak forrásaink.
A település régi neve Muth puszta volt, melynek határában húzódott a Sopiane- Aquincum, azaz a Pécs- Székesfehérvár út. Muth puszta ebben az időben királyi birtok is volt. Az 1333-as okmányok szerint Muth puszta nagyobb település lehetett, kolostorát és Miklós nevű papját a feljegyzésekből ismerjük. Később a Zichy grófok birtokában volt a terület.
Lakói jobbágyok, béresek, cselédek voltak, a lakosság összetétele és száma szinte állandóan változott a háborúk és a földesurak terhei miatt, ugyanis ezeket nekik kellett kiizzadniuk a földből. Ha nem sikerült, tovább álltak. Muth puszta a középkortól a török időkig is élő település volt, 1572-ben a simontornyai szandzsák fejadó- összeírásában még 10 családfővel szerepel, de a török kiűzésének idejére teljesen elpusztult, s a 18. században nem is telepítették újra, csak a neve maradt fenn és uradalmi pusztaként említik. A község alatt valószínűleg török kori pincerendszer húzódik. A község egyik legrégebbi épülete, amely ma óvodaként funkcionál 1888-ban épült, úgyhogy ebben az időben már biztosan lakott volt a terület.
A lakosságot az 1905-ös arató- és cselédsztrájkmozgalom is érintette. A település község- rangját tekintve kialakulása az 1930-as évekre vezethető vissza. A falu őslakosai és alapítói, a jászok 1930-ban telepedtek meg ezen a helyen. A gazdasági válság idején Jászárokszállás már nem tudta eltartani népes lakosságát. Családokat kellett az ország más részeibe áttelepíteni, hogy számukra életteret biztosítsanak. 1930. október 5-én a reggeli mise után 80 család indult el Jászárokszállásról a Dunántúlra. A vasútállomáson muzsikaszó és az árokszállási plébános búcsúztatta a síró- rívó szülőktől, otthontól elszakadó embereket. A letelepedett jászok magtárakban, barakkokban, földbe vájt sárkunyhókban laktak. 52 éves részletre földet kaptak, ki- ki mennyit kért. Az 1931-es év keservesen indult: sok gyerekkel, idegen házakban. A férfiak, családfők az iregszemcsei uradalomba mentek dolgozni, viszont a tavasz beköszöntével az itthoni földeket is művelni kellett, tehát nem volt könnyű az élet. 1945-től megindult a fejlődés: megalakult a földosztó bizottság, megindult a személyszállítás vonattal ill. autóbusszal; 1948-ban megalakul az első kisbérlő szövetkezeti csoport.
1949-ben lesz Muth pusztából Nagykónyi- kulcsármajorral egyesülve előbb ideiglenesen Jásztelepszállás, végül Újireg. Az államosítás után, 1949-1972 között a Béke MgTSZ, valamint a Tamási Állami Gazdaság adott munkát az itt élőknek. Újireg fejlődésében a ’70-es években nagyfokú visszaesés következett be, a kis község elveszítette önállóságát. A tsz 1973-ban egyesült az iregszemcsei Új Élet TSZ-szel, mely később az Egyetértés TSZ nevet vette fel. A körzetesítési politika a helyi tsz után az iskolát, majd a helyi tanácsot szüntette meg. A község 1973-1990 között Iregszemcse társközsége volt. 1990-ben új lehetőség kínálkozott a kis lélekszámú települések előtt. Az ország legkisebb települése is megválaszthatta a saját önkormányzatát. Így történt ez Újiregen is. Az itt élő emberek maguk dönthettek saját sorsukról. A vezetőség úgy határozott, hogy önálló jegyzővel hivatalt alakít, és saját maga veszi kezébe a kis közösség irányítását. A helyi önkormányzat a választást követően pályázati lehetőségekhez jutott. A község azóta példát mutatóan fejlődik, alig másfél évtized alatt képe teljesen átformálódott.
Az egykori Zichy kúriából nagy beruházással Faluház épült, környékét parkosították; a község valamennyi utcája szilárd burkolatot kapott (90 %-ban); a temetőt és környékét, valamint a ravatalozó épületét felújították, itt emlékművet is állítottak a II. világháborúban elesett újiregiek tiszteletére; közösségi gyűjtésből helytörténeti múzeumot létesítettek; a községi óvoda épülete teljes felújítás után várja kis lakóit, konyhája a rászorulók étkeztetését is megoldja; a katolikus hit megőrzésének példája az 1993-ban épített templom; a rendezvények lebonyolítására szabadidőparkot alakítottak ki; a vezetékes földgáz kiépítése a falu értékét nagyban növelte, és még számtalan dolgot vitt véghez az önkormányzat – természetesen a lakosság segítségével és egyetértésében – mely az 1930-as magtárak és cselédbarakkok helyén 2004-re egy szép, virágzó községet formált.